Seite 179 [179]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
[...] egész akaró, érző, megjelenítő lényünkben [...] a külső valóság (azaz egy tőlünk
független más, teljesen eltekintve annak térbeli meghatározottságaitól) énünkkel
egyszerre és ugyanolyan biztosan adva van; [...] E külvilágról nem az okozatokról
az okokra történő következtetés vagy e következtetésnek megfelelő folyamat révén
tudunk; az okozat és ok megjelenítései sokkal inkább maguk is csak akaratunk életé¬
ből való absztrakciók. [...] (Élletegységünkkel egyszersmind egy külvilág is adva van
számunkra, s más életegységek is meglévőként adódnak (sind vorhanden).?
Dilthey számára ez az életegység , az egész emberi lény" — Descartes vrai homme¬
jának megfelelője —, képességeknek azzal a sokrétű készletével, amelyet az aka¬
rás, érzés, gondolkodás nemfogalmaival szokás megragadni. S mivel ugyanennek
a projektnek későbbi megfogalmazásaiban (Vázlatok a történelmi ész kritikájá¬
hoz) Dilthey összekapcsolja ennek az , akaró, érző és gondolkodó" lénynek a fo¬
galmát az életfolyammal mint e képességek tárgyával — Descartes kifejezésével
az , egyszerű élettel" -, ezért akár akarta Dilthey, akár nem, mindenesetre igen
jelentőségteljesen újrafogalmazta a kormányos és a hajó metaforáját:
A jelen mindig adott, s minden, ami adott, a jelenben van. Mondhatni, életünk hajóját
állandóan tovahaladó folyam sodorja tova, s a jelen mindig és mindenütt ott van, ahol
ezeken a hullámokon mi vagyunk, szenvedünk, emlékezünk vagy remélünk, röviden,
ahol realitasunk teljességében éliink.*”
„Eletfolyamunknak”, „realitäsunk teljessegenek”, „egyszerü életünknek" ez az
értelmezése alapvető üzenetet próbált közvetíteni Dilthey kora, a 19. század má¬
sodik fele számára. Ez az a kor, amelyben a természettudományok egyre-másra
jutottak el az érettség fázisába, nem csekély részben Descartes hozzájárulásai ré¬
vén: 1843-ban publikálta J. 5. Mill A System of Logic című művét, amelyben a ter¬
mészettudományokét követő módszert javasolt az emberrel foglalkozó történeti
illetve társadalomtudományok számára. Éppen ez jelentette azonban Dilthey
nézőpontjából ez utóbbi tudományok autonómiájának megszüntetését. Ám sem
Hegel útja a történelemben megjelenő szellem abszolutizálásán keresztül, sem az
ambivalens álláspont , a történelem hasznát és kárát" illetően , az élet számára"
Nietzschénél nem könnyítette meg a Dilthey által célul kitűzött feladatot, amely
a folyamat megfordításában és a történeti tudományok emancipálásában állt.
A Bevezetés a szellemtudományokba című művet 1883-ban jelentet¬
te meg Dilthey. Az előszóban egyértelműen megfogalmazott feladat, , hogy a
32 Uo., 14.
323 Bacsó — Csikós — Lakatos: Filozófiai hermeneutika, 63.
e 178 "