Seite 175 [175]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN Azután megmutattam ott [marmint a Le Monde - De VHomme című kiadatlan művében], [...] milyen vältozäsoknak kell vegbemenniük az agyvelöben, hogy elöidezhessek az ébrenlétet, az alvást, az álmokat; hogyan kelthet benne a fény, a hangok, az illatok, az ízek, a hő és a külső tárgyak minden egyéb minősége különböző ideákat az érzékek segítségével; hogyan közölheti vele az éhség, a szomjúság, és a többi belső indulat is a róluk való ideákat; mit kell érteni a közös érzéken, amely ez ideákat magába fogadja, az emlékezeten, amely megtartja, a képzeleten, amely különböző módon meg tudja változtatni és újakat tud alkotni belőlük, s amely épp ezáltal, a lélekszellemeket elosztva az izmokban, éppúgy tudja különböző módon mozgatni e test tagjait, s éppúgy tudja e mozgásokat az érzékeknek kínálkozó tárgyakhoz és a belső indulatokhoz alkalmazni, mint ahogy a mi testünk tagjai is tudnak az akarat hozzájárulása nélkül mozogni." Ezek a mondatok Descartes álláspontját tükrözik az Emberről szóló értekezés (De Thomme) idejéből, amikor a lehető legteljesebb körben igyekezett makro- és mikroanatómiai leírások révén oksági magyarázatokat találni az emberi létezőben fellépő jelenségekre. Olyannyira pozitív megközelítése ez az emberi testnek, hogy az már szinte kísérletként is értékelhető annak megvalósítására, amiről a Dilthey-től és Misch-től egyaránt nagyra tartott Spinoza harminc évvel később azt állította, hogy még mindig hiányzik, megfogalmazva az Etika 3. rész 2. tétel megjegyzésében nevezetessé vált megállapítását: Ámde azt fogják mondani, hogy pusztán a természet törvényeiből, amennyiben a természetet csak testinek tekintjük, mégsem lehet levezetni épületek, festmények s más ilynemű, csakis az emberi művészet által létrehozható dolgok okait, s az emberi test nem tudna templomot építeni, ha az elme nem determinálná, nem irányítaná. Azonban már rámutattam arra, hogy ők nem tudják, mire képes a test, s mit lehet pusztán természetének szemléletéből levezetni, sőt ők maguk is tapasztalják, hogy igen sok dolog pusztán a természet törvényei szerint történik, amelyekről sohasem hitték volna, hogy az elme vezetése nélkül történhetnek." Mindenesetre az iménti idézetet követően Descartes bevezeti az automaták, a pusztán testi erők és mechanikai fogások révén mozgatott gépezetek, illetve a partikuláris emberi testek közötti különbségtétel problémáját. Itt a jól ismert következtetésre jut, mely szerint van , két biztos eszközünk annak megállapítására, hogy [az automaták] azért mégsem igazi emberek." Mindkettő az észből mint ,egyetemes eszközből" fakad, vagyis abból az eszközből, amely bármely 315 René Descartes: Értekezés a módszerről, Budapest, Matúra, 1992, 64 (AT VII, 55). 316 Baruch Spinoza: Etika, Budapest, Osiris, 1997, 168. * 174 +
