OCR
AZ APRO DESCARTES- ES AZ APROLEKOS CARDANO-FEJEZET hogy ellátta az első gyakorlatokkal szellemi adottságainak kiművelésére, noha eredetileg úgy határozott, hogy előbb testi egészségét biztosítja fiának, mielőtt elméjének bármiféle nevelésébe fogna. Több érdekes elemetis találunk ebben az idézetben. Például itt van mindjárt a jól ismert hagyományos elgondolás a nemi szerepekről, amelyen belül a nők a testi gyengeség gondozásáért felelősek, míg a férfiak az elme erejéért — egy újabb változat a nők szerepére Júdás/Hermann, Abélard, Gilson és Misch változatai után. Ám fontosabb most a mi számunkra a test és a lélek közötti egyenlőtlenség Descartes-ban. Baillet természetesen tisztában kellett legyen Descartes filozófiájának radikális újdonságával, amely a test és az elme közötti egyenlőtlenség filozófiailag elmélyített kimunkálása volt. Azt is meg lehetne fontolni, hogy nem éppenséggel egy előzetesen elgondolt minta követése-e, hogy Baillet oly határozottan fókuszba állítja e híressé vált elmélet előképét Descartes saját testalkatában. Én azonban nem vagyok meggyőződve arról, hogy helyénvaló ilyesfajta erős kritikai álláspontot elfoglalni Baillet-val szemben. Inkább arra hajlanék, hogy Descartes megfontoltan hagyta ki az effajta részleteket szellemének történetéből, részben bizonyára éppen azért, mert már nagyon is meg volt győződve az elme felsőbbrendűségéről a test fölött, és nem érezte szükségesnek, hogy külön is megidézze, ami saját testével történt mindazokban az években, születésétől 1637-ig. Ezt akár még annakis tekinthetjük, amit Dilthey és Misch az önéletírás belső igazságának tekintett. De azért a legkevésbé sem szeretném abszolutizálni a belső igazság mozzanatát. Egyáltalán nem kétséges, hogy ha megvizsgálnánk, milyen más , megtapasztalt jelentéses eseményeket" hagyott ki Descartes — mint az igen különös kapcsolatát Isaac Beeckmannal, amely hirtelen ért elég méltatlan véget, s melynek semmi nyomát nem találni az Értekezésben —, akkor biztosan más értelmezési eszközöket kellene keresnünk, melyek nem támasztanák alá ily egyszerűen Misch és Dilthey tézisét az önéletírás belső igazságáról. Mindenesetre a test vagy a testek nem játszanak igazán lényegi szerepet az Értekezésben, kivéve persze az ötödik részt, amelyben az egész testi univerzum, egyes testek ez egészen belül, s e testek részei tinnek fel explanandumként. Descartes saját egyedi teste, illetve általában a partikuláris emberi testek, amenynyiben egyesítve vannak a megfelelő partikuláris lelkekkel — vagy akár azt is mondhatjuk: e lelkek által — csak e rész végén és elég röviden bukkannak fel. Itt olvassuk e jól ismert mondatokat: 314 Adrien Baillet: Vie de Monsieur Descartes, Paris, La Table Ronde, 1946 (1992-es reprint kiadás), 16. e 173"