Oldal 174 [174]
AZ APRO DESCARTES- ES AZ APROLEKOS CARDANO-FEJEZET
hogy ellátta az első gyakorlatokkal szellemi adottságainak kiművelésére, noha erede¬
tileg úgy határozott, hogy előbb testi egészségét biztosítja fiának, mielőtt elméjének
bármiféle nevelésébe fogna.
Több érdekes elemetis találunk ebben az idézetben. Például itt van mindjárt a jól
ismert hagyományos elgondolás a nemi szerepekről, amelyen belül a nők a testi
gyengeség gondozásáért felelősek, míg a férfiak az elme erejéért — egy újabb
változat a nők szerepére Júdás/Hermann, Abélard, Gilson és Misch változatai
után. Ám fontosabb most a mi számunkra a test és a lélek közötti egyenlőtlenség
Descartes-ban. Baillet természetesen tisztában kellett legyen Descartes filozó¬
fiájának radikális újdonságával, amely a test és az elme közötti egyenlőtlenség
filozófiailag elmélyített kimunkálása volt. Azt is meg lehetne fontolni, hogy nem
éppenséggel egy előzetesen elgondolt minta követése-e, hogy Baillet oly határo¬
zottan fókuszba állítja e híressé vált elmélet előképét Descartes saját testalkatá¬
ban. Én azonban nem vagyok meggyőződve arról, hogy helyénvaló ilyesfajta erős
kritikai álláspontot elfoglalni Baillet-val szemben. Inkább arra hajlanék, hogy
Descartes megfontoltan hagyta ki az effajta részleteket szellemének történeté¬
ből, részben bizonyára éppen azért, mert már nagyon is meg volt győződve az
elme felsőbbrendűségéről a test fölött, és nem érezte szükségesnek, hogy külön
is megidézze, ami saját testével történt mindazokban az években, születésétől
1637-ig. Ezt akár még annakis tekinthetjük, amit Dilthey és Misch az önéletírás
belső igazságának tekintett. De azért a legkevésbé sem szeretném abszolutizálni
a belső igazság mozzanatát. Egyáltalán nem kétséges, hogy ha megvizsgálnánk,
milyen más , megtapasztalt jelentéses eseményeket" hagyott ki Descartes — mint
az igen különös kapcsolatát Isaac Beeckmannal, amely hirtelen ért elég méltatlan
véget, s melynek semmi nyomát nem találni az Értekezésben —, akkor biztosan
más értelmezési eszközöket kellene keresnünk, melyek nem támasztanák alá ily
egyszerűen Misch és Dilthey tézisét az önéletírás belső igazságáról.
Mindenesetre a test vagy a testek nem játszanak igazán lényegi szerepet az
Értekezésben, kivéve persze az ötödik részt, amelyben az egész testi univerzum,
egyes testek ez egészen belül, s e testek részei tinnek fel explanandumként. Des¬
cartes saját egyedi teste, illetve általában a partikuláris emberi testek, ameny¬
nyiben egyesítve vannak a megfelelő partikuláris lelkekkel — vagy akár azt is
mondhatjuk: e lelkek által — csak e rész végén és elég röviden bukkannak fel. Itt
olvassuk e jól ismert mondatokat:
314 Adrien Baillet: Vie de Monsieur Descartes, Paris, La Table Ronde, 1946 (1992-es reprint kiadás),
16.
e 173"