Page 173 [173]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN Az önéletírás az a legfőbb és legtanulságosabb forma, amelyben az élet megértésével találkozunk. [...] Éspedig az, aki megérti ezt az életutat, azonos azzal, aki létrehozta. [...] Életének azokat a mozzanatait emelte ki és hangsúlyozta, amelyeket jelentésesnek (bedeutsam) tapasztalt, a többit hagyja elsüllyedni a feledés homályában. A csalatkozást [egy adott] mozzanat jelentését illetően aztán helyesbítette számára a jövő." Ha most e teoretikus keretet az Értekezésre alkalmazzuk, akkor az ott megjelenő sintellektuális önéletírásban" tökéletes példát találunk arra, hogyan lehet bemutatni az életösszefüggésből azokat a mozzanatokat, melyeket a szerző maga, Descartes sjelentésesnek tapasztalt" annak szempontjából, amit — filozófiai — életének átfogó céljaként ragadott meg. Ahogyan Misch megfogalmazta iménti idézetünkben: Ami itt megjelent, az egy nagy gondolkodó fejlődésmenete, éspedig magának a megismerésnek az ő módján felfogott összefüggéséből tudatossá téve." Amit Descartes jelentésesnek tapasztalt, az nem volt más, mint a folyamat, amelyben tudatosodott számára a tudás megragadásának radikálisan új módja — pontosan az a mód, amelyet Dilthey és Misch egyöntetűen elvetett. Baillet bizonyosan többet mond nekünk Descartes életének mozzanatairól, mint Descartes maga, noha azért ő is épp eléggé távol van egy olyan krónikaírótól, akinek nincsenek előzetesen magáévá tett keretei, még ha az ő keretei el is térnek a Descartes-éitól. Van egy látványos hangsúlybeli eltérés — a keretektől biztosan nem függetlenül — a között, amit Descartes árul el olvasóinak az ifjúságáról és a között, amit Baillet Vie de Monsieur Descartes című munkája mond. Kifejezetten hangsúlyeltérésre gondolok, mert természetesen óriási különbség van az életút felidézett részleteinek mennyiségében, ha egy alapvetően filozófiai mű két rövid részletéről, illetve egy kétkötetes életrajzról van szó, kifejezetten ama mű szerzőjének szentelve. De ezeket a mennyiségi különbségeket most nem vizsgálom. A valószínűleg leglátványosabb hangsúlyeltérés abban fedezhető fel, ahogyan a két szerző Descartes kiegyensúlyozatlan természeti adottságairól beszél, illetve nem beszél: testének gyengeségéről és , géniuszának" erejéről. Csupán egy jellegzetes szövegrészt idézek Baillet-től: Alkatának gyengesége és labilis egészségi állapota arra késztették az apát, hogy hosszú ideig a nők gondjaira bízza őt. Ám abban az időben, amikor csak testével foglalkoztak, s azon igyekeztek, hogy alkatilag elég erőssé tegyék, ő maga szinte folyamatosan példáját adta vele született szelleme (génie) szépségének. Gyengeségei közepette oly ígéretes tehetséget mutatott a tanulmányokra, hogy apja nem választhatott mást, mint 313 Uo., 68. (A fordítást módosítottam Dilthey: Der Aufbau der geschichtlichen Welt, 242 nyomán.) e 172"
