Seite 173 [173]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
Az önéletírás az a legfőbb és legtanulságosabb forma, amelyben az élet megértésével
találkozunk. [...] Éspedig az, aki megérti ezt az életutat, azonos azzal, aki létrehozta.
[...] Életének azokat a mozzanatait emelte ki és hangsúlyozta, amelyeket jelentésesnek
(bedeutsam) tapasztalt, a többit hagyja elsüllyedni a feledés homályában. A csalat¬
kozást [egy adott] mozzanat jelentését illetően aztán helyesbítette számára a jövő."
Ha most e teoretikus keretet az Értekezésre alkalmazzuk, akkor az ott megjelenő
sintellektuális önéletírásban" tökéletes példát találunk arra, hogyan lehet bemutat¬
ni az életösszefüggésből azokat a mozzanatokat, melyeket a szerző maga, Descartes
sjelentésesnek tapasztalt" annak szempontjából, amit — filozófiai — életének átfogó
céljaként ragadott meg. Ahogyan Misch megfogalmazta iménti idézetünkben:
Ami itt megjelent, az egy nagy gondolkodó fejlődésmenete, éspedig magának
a megismerésnek az ő módján felfogott összefüggéséből tudatossá téve."
Amit Descartes jelentésesnek tapasztalt, az nem volt más, mint a folyamat,
amelyben tudatosodott számára a tudás megragadásának radikálisan új módja —
pontosan az a mód, amelyet Dilthey és Misch egyöntetűen elvetett. Baillet bizo¬
nyosan többet mond nekünk Descartes életének mozzanatairól, mint Descartes
maga, noha azért ő is épp eléggé távol van egy olyan krónikaírótól, akinek nincsenek
előzetesen magáévá tett keretei, még ha az ő keretei el is térnek a Descartes-éitól.
Van egy látványos hangsúlybeli eltérés — a keretektől biztosan nem függetle¬
nül — a között, amit Descartes árul el olvasóinak az ifjúságáról és a között, amit
Baillet Vie de Monsieur Descartes című munkája mond. Kifejezetten hangsúly¬
eltérésre gondolok, mert természetesen óriási különbség van az életút felidézett
részleteinek mennyiségében, ha egy alapvetően filozófiai mű két rövid részleté¬
ről, illetve egy kétkötetes életrajzról van szó, kifejezetten ama mű szerzőjének
szentelve. De ezeket a mennyiségi különbségeket most nem vizsgálom. A való¬
színűleg leglátványosabb hangsúlyeltérés abban fedezhető fel, ahogyan a két
szerző Descartes kiegyensúlyozatlan természeti adottságairól beszél, illetve nem
beszél: testének gyengeségéről és , géniuszának" erejéről. Csupán egy jellegzetes
szövegrészt idézek Baillet-től:
Alkatának gyengesége és labilis egészségi állapota arra késztették az apát, hogy hosszú
ideig a nők gondjaira bízza őt. Ám abban az időben, amikor csak testével foglalkoz¬
tak, s azon igyekeztek, hogy alkatilag elég erőssé tegyék, ő maga szinte folyamatosan
példáját adta vele született szelleme (génie) szépségének. Gyengeségei közepette oly
ígéretes tehetséget mutatott a tanulmányokra, hogy apja nem választhatott mást, mint
313 Uo., 68. (A fordítást módosítottam Dilthey: Der Aufbau der geschichtlichen Welt, 242 nyomán.)
e 172"