Oldal 162 [162]
OCR
TÍPUS ÉS INDIVIDUUM VISZONYÁNAK SAJÁTOS MEGJELENÉSE A ,, KÖZÉPKORBAN" el kívánt hárítani az Új élet felől: hogy apológia volna a , szent költemény": , Külső életének története szempontjából a szent költemény apológia."?" A lényeges az ő szempontjából azonban mégsem ez, hanem ugyane szerző másik utalása, ezúttal arra, hogy Dante hasonlóképp megélte az istenérzékelés beteljesült pillanatát, mint Ágoston, aki a Vallomások IX. könyvének 14. fejezetében írja le, hogyan élte meg édesanyjával, Mónikával együtt azt a pillanatot, amelyben magát Istent önmaga által , hallották beszélni". Misch ezt úgy rekonstruálja, hogy maga az e pillanathoz való eljutás a platóni fölemelkedés logikájának megfelelően történik, s ennyiben objektív elbeszélést kapunk. Ám a végén Ágoston átvált Máté evangéliumära, és 25,21-et idézve írja: , menj be urad örömebe!”?® Vagyis az objektív-filozófiai leírás átvált a szubjektív dimenzióba azáltal, hogy az egyes szám harmadik személyű személyes névmást a második személyűre váltja a szöveg. Ez azt jelzi Misch értelmezésében, hogy Ágoston nemcsak leír egy általános teológiai-fildozófiai lehetőséget Isten közvetlen megtapasztalására, hanem önmagára fordítja a figyelmet és a saját maga által átélt pillanatról beszél. Ez Misch pillanata, amelyben fölvetheti a döntő kérdést: [...] vajon Dantenäl, a paradicsomi fensegesseg látomásának esetében is a legmagasabb fokon személyes vallási élet eltárgyiasításával van-e dolgunk, azaz, általánosan szólva, a szubjektivitás tanúsításával a vágyódásnak az ,igazság" látásában való beteljesülésében??° Az alternatíva az volna, hogy Dante pusztán leírja költőien a hit tanításait. A kanyargós gondolatmenetet nem követve minden fordulatában, leszögezhetjük, hogy Misch Dantéban éppen személyisége megkettőződését tekinti , közép korisága" alapvető jegyének: egyrészt ugyan látjuk, amint ő maga megjelenik a pokolban és majdnem erőt vesz rajta az ájulás a Francescával való együttérzés miatt — ám ugyanakkor mégiscsak a pokolban vagyunk, mérhetetlen távolságban Istentől, s éppen Dante az, aki oda helyezi Francescát engedelmeskedve a megkérdőjelezetlenül érvényesnek elfogadott katolikus hit követelményeinek. Ennek másik aspektusa, amit Misch kiemel azzal kapcsolatban, amit ő Dante primitívnek tűnő hitének tekint: »4 „Für die Geschichte seines äußeren Lebens ist das heilige Gedicht eine Apologie.” Misch e mondatot E. G. Gardner tanulmanyabdl idézi (E. G. Gardner: Autobiography in the Divina Comedia, The Bulletin of the John Rylands Library, vol. 6, 1922, 403). 295 A Szent István Társulat fordítása egyezik meg a Misch által adott szöveggel, ezért ezt idézzük. 2% ,[...] ob wir es auch bei Dantes Vision der paradiesischen Herrlichkeit mit einer Vergegenständlichung des höchst persönlichen religiösen Lebens, also, allgemein gefaßt, mit einer Bekundung der Subjektivität in der Erfüllung der Sehnsucht nach der Schau der „Wahrheit” zu tun haben.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Vierter Band, Erste Hälfte, 497. * 161 +
