Page 157 [157]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
felbontását, ,mágikus elemektől" való megfosztását jelenti, de legalábbis ígéri,
mint amilyennek , Dante misztikáját" tekinti. Másrészt Misch élethossziglani
ragaszkodását szeretném kiemelni ahhoz, amit — mint korábban már többször
is volt erről szó — az önéletírás speciális igazságtartalmának tekint.
Az elsőnek említett éles szemű distinkció következményeként még a Komé¬
dia önreferencialitásához is eljut Misch, amelyet az átdolgozás során próbált
elmélyíteni. Azt állítja ugyanis, hogy nem csupán ő veti Dante szemére, hogy
az ortodox egyházi hit elnyomta ifjúkora vallási útkeresését a szabad szemé¬
lyiség kibontakoztatása felé, hanem Dante maga is. , Aszketikus szigorral" ítéli
el önmagát a Purgatóriumban -— amint Misch értelmezi — épp ezért a vallási
megmerevedésért:
és hamis út felé fordítja léptét
csalfa képeit követvén a Jónak,
amellyek máshogy adják, mint igérték. (XXX. ének, 130 skk)?®*
És sírva mondtam: , Rossz utakra csaltak
a jelenvalók, csalfa kéjeikkel,
mióta tőlem arcod eltakartad." (XXXI. ének, 34 skk)2§5
Ami pedig az önéletírás speciális igazságigényét illeti, Misch felidézi az Új élet¬
nek azt a részét, amelyben Beatrice halála után egy másik , nemes hölgy" iránti
szerelem leírása található (XXXV. skk.). Ezt, írja Misch, minden módon igyek¬
szik jelentéktelenebbnek mutatni, mint amilyen volt: az évekig tartó történetet
napokká húzza össze,
[...] mint egy menekülö árnyat, melyet eltüntetni a vallomásának semmire tekintettel
nem lévő igazsága nem engedte, amely azonban ifjúsága történetének sorshoz hason¬
lóan szilárd egységét nem lazíthatta fel.?"é
Bizonyára így kell elgondolnunk a Dilthey-nél látott koncepció konkretizálódá¬
sát, mely szerint , az élet írja önmagát — legalábbis félig."
2) Ami az átdolgozott, illetve átdolgozás alatt befejezetlenül maradt új Dante¬
fejezetet illeti, mindenekelőtt azt kell rögzítenünk, hogy Misch egyetlen monda¬
tot sem vesz át a korai változatból. Nyilvánvalóan nem elsősorban azért, mert
284 Dante Összes művei, 807.
285 Uo., 809.
286 „der aber die schicksalsfeste Einheit seiner Jugendgeschichte nicht lockern durfte.” Misch:
Geschichte der Autobiographie, Vierter Band, Erste Hälfte, 543.