OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN Mert ez mármost az új az örökké régi eljárásnak ebben az ábrázolásában: a lelki fejlődés ismét eljut a szabad és személyes költői kifejezéshez, nem görnyeszti az élmény számára kiszabott norma, s nem lengik körül mágikus kultikus hatások árnyai. Ezt az ajándékot hozza el végül a költészet az önéletírás számára." Ez a megállapítás az egész projekt szempontjából fontos, mert sokat elárul Misch eredeti elgondolásából, s abból, ami megmaradt belőle a későbbi időszakra. Már az Abélard-fejezetben is láthattuk, hogy milyen erős benne az a Max Weber nyomán elterjedt elgondolás a szekularizációról mint , varázstalanításról", amely a vallásból kiveszi az eredetileg benne lévő mágikus elemeket, amelyek az evilág mágikus befolyásolását irányozzák elő. Mischnél már a Júdás/Hermann-fejezetben is láttuk, hogy a katolikus egyháznak tulajdonítja a mágikus elemek alkalmazasat, és — az 6 terminoldgiajaval — ,,felvilagosultnak” tekinti azokat, akik függetlenednek ettől a mágikus behatástól — mint amilyennek például a Gilson által névértéken elfogadott felszín mögötti, ,valódi" Abélard-t tartja. Itt Dantét jellemző módon azért ünnepli, mert nem befolyásolják a kultusz mágikus elemei. Ez párhuzamos nála azzal, hogy ismét , szabad és személyes" lesz. Ez azért nagy horderejű megállapítás, mert összefügg azzal, ahogyan Dantét a középkor végének tekinti. Mint korábban, a személyiségfejlődést taglaló nagy tanulmányában láttuk, szabad személyiségnek lenni azt jelenti nála, hogy az illető személy kilépett a ,morfologikus" személyiség jellegzetességéből, abból, hogy bármekkora individualitás is önmagában, személyiségének kiépítésében teljességgel követi kora elvárásait, gondolkodásmódját, anélkül nem volna értelmezhető. Abban az 1904-hez képest későbbi tanulmányban épp itt fedezi fel Dante és Petrarca döntő különbségét, s ezért sorolja Dantét a középkorhoz, Petrarcát pedig már a reneszánszhoz. Mindenesetre a mágikus elemek Misch szerinti megléte a — történeti és szisztematikus értelemben vett — katolikus egyházban kezdettől végig komoly ellenvetések forrása Misch számára, még akkor is, ha ebben a korai Dante-írásban messze nem találkozunk olyan harcias megfogalmazásokkal, mint amilyenekkel a Júdás/Hermann és az Abélard-fejezetekben. Ugyanakkor talán Misch friss lendületével magyarázható, hogy a platonizmushoz is kötődően olyan elgondolást is tulajdonít Danténak, amely meglehetősen heterodox, averroisztikus Arisztotelész-értelmezéshez volna kapcsolható, 278 „Denn das ist nun das Neue an dieser Darstellung eines ewig alten Vorgangs: die seelische Entwicklung gelangt hier wieder frei und persönlich zu dichterischem Ausdruck, unverkümmert durch eine Norm des Erlebens und nicht umschattet von magischen kultischen Einflüssen. Das ist das Geschenk, das die Lyrik jetzt endlich der Autobiographie bringt.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Vierter Band, Erste Hälfte, 536.