OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN kimondja: a házasság nem független individuumok érzelmi alapú szabad egybekelése, amely egyébként még fontos társadalmi funkciókat is kielégít, hanem fordítva: a házasság társadalmi funkció, amelynek az érzelmi viszonyokhoz és szabad döntésekhez vajmi kevés köze van. Ezt utasítja tehát el Héloise, éspedig nem alapvetően anarchikus természetéből fakadóan, hanem azért, mert éppenséggel arra a fajtájára tartana igényt, amely a független individuumok érzelmi alapú döntésén nyugszik, amelyet mind a társadalom, mind a vallási autoritás akceptál. S mivel ilyen nincs az adott korban, ezért vagy azt lehet mondani, hogy ösztönösen törekszik olyasvalami felé, ami majd csak évszázadok múltán kap polgárjogot az európai társadalmakban - ezzel akár még megkésett népszerűségét is magyarázhatjuk —, vagy azt, hogy antik római irodalmi minták alapján alkot meg magának egy ideált, amelynek elérése lehetetlen ugyan, ám ki lehet tartani mellette a lélek legmélyén, külsődlegesen elfogadva sztoikus módon a sors rendelését, amely akár Abélard utasításának alakját is öltheti és akár a minden belső elhivatottságot nélkülöző apátnői élet is lehet. Ez közel áll Gilson értelmezéséhez, aki a , nagy francia szerelmes nő" elemzését elég mélyenszántón folytatja ahhoz, hogy úgy vélhessük, az írásos nyomokból kiinduló lélek-Nachverständnisnek nagyobb mestere, mint Misch. Arról sem szabad megfeledkeznünk mindeközben, hogy a zárdai élet szintén nem azt jelentette a 12. században, amit egyrészt a reformáció nyomán, másrészt az átfogó szekularizáció nyomán jelent a későbbi századokban. Magától Abélard-tól értesülünk például, hogy saját szülei is kolostorba vonultak életük egy pontján. Az egyedülálló, ráadásul egy házasságon kívüli szerelmi kapcsolatból gyermekkel rendelkező nő számára elég kézenfekvő lehetett a valamelyest biztonságot jelentő zárdai létforma. Sha mar a gyermeket emlitjiik, akkor Misch Nachverstdndnisének talan szintén kissé elhamarkodottan megfogalmazott jegyeként tekinthetünk arra a — korábban idézett - értelmező állításra, mely szerint Héloise intellektuális gőgjében nem kevésbé találja terhesnek a gyereknevelést és a háznéppel való törődést, mint maga Abelard. Heloise levelbeli megfogalmazäsäböl ez biztosan nem következik, viszont világra hozta közös gyermeküket, akivel kapcsolatban Abelard nem adott utasításokat. Ám ahhoz sem igen férhet kétség, hogy a gyermekek helyzete a 12. században sem mosható össze a 20-21. szazadi elväräsainkkal. A természetek és a természetesség kapcsán össze lehet gyűjteni Misch elgondolásait a számára bizonyára természetes élet- és gondolkodásmódról. Ilyen például az általános emberi természetként (natürlich-menschlich) meghatározott kívánság a kölcsönös részvételre egymás ügyeiben (Wunsch nach gegenseitiger Anteilnahme?®) — természetes gondolat lett volna Abelard-töl a hazasagkotési 263 Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, 634. * 148 +