Oldal 148 [148]
OCR
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET igyekeznek kitérni a meggyőzés elől. Amikor főrangú urat léptet fel a szerző nemes hölggyel párban, akkor jut csupán eszébe a női oldalnak az ellenvetés, hogy ugyanis ő házas, tehát csalás volna a szeretett férje ellen, ha elfogadná másvalaki házasságon kívüli ajánlatát a , szerelemre". Van ugyanis egy nemes lelkületű, csiszolt modorú és tiszta becsületű férjem, akinek ágyát gazság lenne bemocskolnom és elfogadnom másvalaki ölelését.?"" A grófi rangú udvarló természetesen vitatja ezt: [O]n éppen a házastársi szeretet számára — amellyel a felek kölcsönösen kötelesek egymás iránt viseltetni az egybekelést követően - kívánja bitorolni a szerelem (amor) kifejezést. Hiszen egyértelmű, hogy férj és feleség között nincsen helye szerelemnek. [...] Mert ugyan mi más a szerelem, ha nem kölcsönös vágyakozásból fakadó zabolátlan igyekezet a titkon elnyert és titokként őrzött ölelkezésre? De kérdem én, lehetséges házastársak között ilyen titkon elnyert ölelkezés, amikor ők maguk nyilvánították ki, hogy kölcsönösen birtokolják egymást, és nem tartva semmiféle ellenkezéstől, minden vágyukat betölthetik egymással? [...] Lássuk be, hogy ez inkább barátság (amicitia).?" Champagne grófnő , szerelemtörvényszékéhez" fordulnak ítéletért, hogy vajon összefér-e egymással a szerelem és a házasság. , Champagne grófnő ítélete" pedig egyértelműen a gróf álláspontját teszi magáévá: Kimondjuk tehát, és szilárd meggyőződéssel tanúsítjuk, hogy Szerelem nem terjesztheti ki hatalmát a házasfelek fölé. Hiszen a szerelmesek ellenszolgáltatás nélkül adnak egymásnak mindent, és semmiféle kötelem kényszerének nincsenek alávetve. A házasfeleknek viszont kötelességből kell eleget tenniük egymás akaratának, és semmiképpen sem tagadhaják meg magukat egymástól. Továbbá vajon becsületükre válik-e a házasfeleknek, ha szerelmesek módjára ölelkeznek, amikor attól egyiküknek sem nőhet érdeme, és egyikük sem fogja nagyobb mértékben birtokolni a másikat, hanem mindez már eleve jogukban állt.??? A házasság korabeli felfogását persze nyilvánvalóan csak jelzi valamiképp ez a különös szöveg. Teljes megértéséhez átfogóbb történeti vizsgálódások eredményeit kellene most fölidézni, amelyre nincs lehetőségünk, és annyiban szükségünk sincs rá, hogy a mi szempontunkból fő jellemzőjét szövegünk egyértelműen 260 Andreas Capellanus: A szerelemről, ford. Rajnavölgyi Géza, Budapest, Balassi, 2012, 112. 261 Uo., 112-113. A forditast médositottam. 262 Uo., 121-122. + 147 +
