Seite 143 [143]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN tárgyává tett idegen kultúrából. Misch egyértelműen és komolyan megfontolja Gilson javaslatát, amely voltaképp bizonyára beilleszthető Dilthey leírásába anynyiban, amennyiben Gilson bizonyára magába fogadta Abélard szavai nyomán a megtéréséből fakadó erőket, és annak varázsa, hogy még a krisztusi szenvedés kényszerű imitációjából is fakadhatott megtérés Krisztushoz, a boldogság komoly gyarapodását idézte elő benne. Misch ugyanakkor annyira képtelen volt belenyugodni abba, hogy a gilsoni Nachverständnis az objektivitásnak legalább a közelébe juthatott, hogy gyakorlatilag megírt egy ellenkönyvet, belerejtve a nagy történeti művébe. Nagyjából ugyanazokat az írott emlékeket vizsgálva, amelyeket Gilson is vizsgált — hiszen igazán jelentős változás nem állt be a szövegkorpusz terjedelmében vagy technikai-filológiai megfejtésében azt követően, hogy Gilson megírta könyvét — Misch homlokegyenest ellenkező eredményre jut. Olyan Nachverstándnishez, amely bizonyára az ő számára is jelentett boldogságnövekedést. Ám ezt látva vajon meggyőzőbbé vált-e a szellemtudományi objektivitás dilthey-i célkitűzése? A válasz nem lehet leegyszerűsítő, de nem is a mi feladatunk megtalálni, hisz ahhoz Gadamer, Betti, Ricoceur hermeneutikáját is alaposan elemezni kellene. Egyféle válaszalternatíva mindenesetre lehetséges, éspedig az, hogy ugyan elképzelhetőnek tűnik az objektivitásra való igény fölvetése, ám csupán nagyon szűk szakmai területeken, mint amilyen például a jogtörténet. Itt Betti előnyben lenni látszik Gadamerrel szemben. Ami viszont a Misch-féle Abélard-értelmezést illeti, ott érdemes hangsúlyozni a kételyeket: Misch nem ritkán állít meglehetősen egyértelmű téziseket Abélard lelki állapotairól, miközben a szövegek és maga az érvelés láttán is szinte már-már szerecsenmosdatásnak tűnik Nachverstándnise.??? Már az imént idézett mondat is jó példa erre, amelyben Abélard megfogalmazásait az ,egyházi ember" által leírtak készséges utánmondásaként értelmezte, amely mögött nem állt — sőt nézete szerint nem is állhatott — igazi benső meggyőződés. Hasonló a helyzet Fulco prépost levelének ama kitételével, mely szerint megvásárolható szerelmekre költötte jövedelme nagy részét. Itt kivételesen még egyet is ért Gilsonnal abban, hogy ez csakis rosszakaratú szóbeszéd lehet (übler 253 Ezt a tendenciát még Borbély Gábor írásában is föl lehet fedezni, amely kétségkívül közeli rokonságban áll Misch értelmezésével, egyszersmind igen nagy távolságban Gilsonétól. Ami azonban a következő megfogalmazást illeti, arról nehéz nem azt gondolni, hogy túlzásba megy benne ez a tendencia: , Ennek során azonban -— sajátos módon — még azzal az ellenségei által szívesen hangoztatott állásponttal is azonosul, hogy valójában rútul becsapta Fulbertet és ennek következtében Fulbert bosszúja jogos volt" Borbély: Quanto rariora, 60. Ezzel az állásponttal nehéz volna nem azonosulni - az isteni igazságosságra vagy igazságtalanságra vonatkozó kérdéstől függetlenül -, már csupán annak alapján is, amit ugyanebben az írásban olvasunk az egész történetnek erről a szakaszáról. e 142 +
