Page 143 [143]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
tárgyává tett idegen kultúrából. Misch egyértelműen és komolyan megfontolja
Gilson javaslatát, amely voltaképp bizonyára beilleszthető Dilthey leírásába any¬
nyiban, amennyiben Gilson bizonyára magába fogadta Abélard szavai nyomán
a megtéréséből fakadó erőket, és annak varázsa, hogy még a krisztusi szenvedés
kényszerű imitációjából is fakadhatott megtérés Krisztushoz, a boldogság ko¬
moly gyarapodását idézte elő benne.
Misch ugyanakkor annyira képtelen volt belenyugodni abba, hogy a gilsoni
Nachverständnis az objektivitásnak legalább a közelébe juthatott, hogy gyakor¬
latilag megírt egy ellenkönyvet, belerejtve a nagy történeti művébe. Nagyjából
ugyanazokat az írott emlékeket vizsgálva, amelyeket Gilson is vizsgált — hiszen
igazán jelentős változás nem állt be a szövegkorpusz terjedelmében vagy techni¬
kai-filológiai megfejtésében azt követően, hogy Gilson megírta könyvét — Misch
homlokegyenest ellenkező eredményre jut. Olyan Nachverstándnishez, amely
bizonyára az ő számára is jelentett boldogságnövekedést. Ám ezt látva vajon
meggyőzőbbé vált-e a szellemtudományi objektivitás dilthey-i célkitűzése?
A válasz nem lehet leegyszerűsítő, de nem is a mi feladatunk megtalálni, hisz
ahhoz Gadamer, Betti, Ricoceur hermeneutikáját is alaposan elemezni kellene.
Egyféle válaszalternatíva mindenesetre lehetséges, éspedig az, hogy ugyan elkép¬
zelhetőnek tűnik az objektivitásra való igény fölvetése, ám csupán nagyon szűk
szakmai területeken, mint amilyen például a jogtörténet. Itt Betti előnyben lenni
látszik Gadamerrel szemben. Ami viszont a Misch-féle Abélard-értelmezést illeti,
ott érdemes hangsúlyozni a kételyeket: Misch nem ritkán állít meglehetősen egy¬
értelmű téziseket Abélard lelki állapotairól, miközben a szövegek és maga az ér¬
velés láttán is szinte már-már szerecsenmosdatásnak tűnik Nachverstándnise.???
Már az imént idézett mondat is jó példa erre, amelyben Abélard megfogalma¬
zásait az ,egyházi ember" által leírtak készséges utánmondásaként értelmezte,
amely mögött nem állt — sőt nézete szerint nem is állhatott — igazi benső meg¬
győződés. Hasonló a helyzet Fulco prépost levelének ama kitételével, mely szerint
megvásárolható szerelmekre költötte jövedelme nagy részét. Itt kivételesen még
egyet is ért Gilsonnal abban, hogy ez csakis rosszakaratú szóbeszéd lehet (übler
253 Ezt a tendenciát még Borbély Gábor írásában is föl lehet fedezni, amely kétségkívül közeli
rokonságban áll Misch értelmezésével, egyszersmind igen nagy távolságban Gilsonétól. Ami
azonban a következő megfogalmazást illeti, arról nehéz nem azt gondolni, hogy túlzásba megy
benne ez a tendencia: , Ennek során azonban -— sajátos módon — még azzal az ellenségei által
szívesen hangoztatott állásponttal is azonosul, hogy valójában rútul becsapta Fulbertet és ennek
következtében Fulbert bosszúja jogos volt" Borbély: Quanto rariora, 60. Ezzel az állásponttal
nehéz volna nem azonosulni - az isteni igazságosságra vagy igazságtalanságra vonatkozó kér¬
déstől függetlenül -, már csupán annak alapján is, amit ugyanebben az írásban olvasunk az
egész történetnek erről a szakaszáról.
e 142 +