Oldal 138 [138]
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET
állítást szeretne bizonyítani." S itt következik a korábban már idézett passzus:
„Minthogy a szajhak tisztatalansagat6l mindig irtöztam, viszont az előkelő höl¬
gyek látogatásától a tanítás örökös elfoglaltsága visszatartott, a közrendű nőkkel
való társalkodás módját pedig nem ismertem [...]7.2"
Misch mindenesetre a prépost levelével kapcsolatban bizonytalankodás nélkül
azt állapítja meg, hogy Abélard átveszi a prépost gondolatmenetét, s ezt már a meg¬
fogalmazás szintjén is a gyanakvás hermeneutikájának segítségével értelmezi:
Hogy a filozófus utánamondta az egyházi embernek, amit ő előolvasott a számára, már
eleve megzavar bennünket a mondottak hihetőségével kapcsolatban, de főképp azzal
kapcsolatban, hogy vajon Abélard maga valóban hitt-e sorsának ebben a szokásos
lelkipásztori értelmezésében.??
Két megfigyelés kínálkozik ezzel a passzussal kapcsolatban. Az egyik formális
jellegű: Gilson , előzetes véleményével" szemben - amely abból fakad Misch ér¬
telmezésében, hogy ugyanabban a katolikus hagyományban állt, mint Abélard,
és ezért elfogadja az őszinte belső megtérés lehetőségét — Misch nem annyira
valamilyen , objektív" evidenciát helyez szembe, hanem az adott hagyományon
kívülálló" előzetes gyanakvását azzal kapcsolatban, hogy egy nagy gondolkodó,
aki önmaga nagyságának igencsak tudatában van, meghajolhat-e bensőleg, igaz
módon, őszintén a világi események , szokásos lelkipásztori értelmezése" előtt
— ami persze e prejudikáló megfogalmazás előtti szinten egész egyszerűen és
pőrén az események zsidó-keresztény vallási értelmezése. Ebből a szempontból
voltaképp másodlagos, s nem is nagyon dönthető el, hogy a Misch által felvett ál¬
láspont a katolikussal szembenálló protestáns álláspont értelmében , kívülálló",
vagy pedig magán a zsidó-keresztény vallási hagyományon kívül álló, teljességgel
szekuláris álláspont. Nyilvánvalóan semmi lehetetlen nincs abban - s ez a má¬
sik megfigyelés —, hogy egy vallási elgondolás igaz legyen annak ellenére, hogy
számos alkalommal kifejezésre juttatják (, szokásos"), vagy annak ellenére, hogy
gyakorta — vagy akár rendszeresen — figyelmen kívül hagyják."
240 „Man mag ihm das glauben, auch wenn er dazu wie ein Angeklagter, der eine unwahrscheinliche
Behauptung beweisen möchte, des näheren ausführt:” Uo., 567.
241 Uo.
242 „Daß der Philosophe nachsprach, was ihm der Kirchenmann vorgesagt hatte, macht uns von
vornherein an der Glaubwürdigkeit des Gesagten und vor allem daran irre, ob Abälard selber
wirklich an diese übliche pastorale Deutung seines Schicksals glaubte.” Uo., 566.
Lásd ezzel kapcsolatban a szeretőt tartó szerzetesek példáját Abélard kolostorában, akikhez
vélhetőleg nem elsősorban a kasztráltsága okán nem csatlakozott, vállalva a mindennapos élet¬
veszélyt is. Izgalmas volna e nehéz kérdések kapcsán összevetni Abélard történetét az Andreas
Capellanus név alatt fennmaradt, valószínűleg 12. század végi De amore című írás történeteivel,
24:
&
e 137 "