Seite 137 [137]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN a , gőgösség". Itt is tetten érhető az ágostoni modell, a kérdés az, hogy a szerző őszinte-e, mikor leírja ezeket az egyértelmű szerkezetű sorokat, vagy éppen csak az adott mintát követi. Gilson szerint őszinte, Misch szerint viszont: A filozófus itt már nem saját tulajdon nevében beszél, hanem az egyház nevében; vagy pontosabban: saját neve alatt adja elő sorsának szokásos teológiai értelmezését, azt, amellyel annak idején, röviddel a katasztrófát követően [...] az érintett francia hierarchia nevében szembesítették.??? 1.99 21 7 Mi az az , objektív" forrás, amelyre Misch ráépíthetni véli ezt a sarkos, Gilsonéval homlokegyenest ellenkező állítását? Fulco prépost levelét idézi, amelyet egyrészt a vigasztalás jegyében írt Abélard-nak nem sokkal a katasztrófa után, másrészt , hatósági" válaszként Abélard , feljelentésére", amelyet azért tett, hogy a tetteseket megbüntessék — ami természetesen annak a szekuláris szellemnek megnyilvánulása volt Abélard részéről, amelyben mai szemmel nézve aligha találhatnánk kivetnivalót. A 12. század ugyanakkor bizonyára nem egyezik meg azzal, amelyet Misch vagy a bármikori ma szemével nézve látni vélünk. Ez kitűnik Fulco prépost leveléből is. Ahelyett, hogy a tettesek világi értelemben vett megbüntetését akár csak kilátásba helyezte volna, gyakorlatilag hosszasan fejtegeti, miért teszi jobban Abélard, ha a bosszú világias vágya helyett a katasztrófát Isten intésének tekinti, amely egyrészt a gőggel eltelt, másrészt morálisan a legkevésbé sem példamutató életét volt hivatva a helyes irányba fordítani. A levél elég részletes leírását adja egy ifjú zseni életvitelének, aki mindazt a pénzt, amelyet , tudása áruba bocsátása" révén szerzett, megvásárolható nők megvásárlására fordította, akik viszont teljesen ki is fosztották őt, olyannyira, hogy amikor a katasztrófa történt, már alig birtokolt többet, mint a ruhát, amelyet viselt. Ez persze meglehetősen más kép Abélard-ról, mint amelyet ő maga fest a Szerencsétlenségeim történetében. Ott - a tőlünk korábban, kicsit később pedig Mischtől is idézett passzusban — úgy fogalmaz, mint aki az Héloise-zal való találkozása előtt teljesen érintetlen lett volna. Nyilvánvalóan ezt a kérdést sem lehet , objektív módon" megválaszolni. Misch maga is tőle szokatlan visszafogottsággal nyilatkozik: , Éppenséggel el is hihetjük ezt neki, még akkor is, ha úgy részletezi, mint a vádlott, aki egy valószínűtlen 23 © „Hier spricht der Philosophe nicht mehr in seinem eigenen Namen, sondern in dem der Kirche; oder genauer: er bringt unter seinem eigenen Namen die übliche theologische Deutung seines Schicksals vor, die ihm ehedem, kurz nach der Katastrophe [...] im Namen der beteiligten französischen Hierarchie entgegengehalten worden war.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, 564. + 136 +
