Seite 137 [137]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
a , gőgösség". Itt is tetten érhető az ágostoni modell, a kérdés az, hogy a szerző
őszinte-e, mikor leírja ezeket az egyértelmű szerkezetű sorokat, vagy éppen csak
az adott mintát követi. Gilson szerint őszinte, Misch szerint viszont:
A filozófus itt már nem saját tulajdon nevében beszél, hanem az egyház nevében;
vagy pontosabban: saját neve alatt adja elő sorsának szokásos teológiai értelmezését,
azt, amellyel annak idején, röviddel a katasztrófát követően [...] az érintett francia
hierarchia nevében szembesítették.???
1.99 21 7
Mi az az , objektív" forrás, amelyre Misch ráépíthetni véli ezt a sarkos, Gilsonéval
homlokegyenest ellenkező állítását? Fulco prépost levelét idézi, amelyet egyrészt a
vigasztalás jegyében írt Abélard-nak nem sokkal a katasztrófa után, másrészt , ható¬
sági" válaszként Abélard , feljelentésére", amelyet azért tett, hogy a tetteseket meg¬
büntessék — ami természetesen annak a szekuláris szellemnek megnyilvánulása volt
Abélard részéről, amelyben mai szemmel nézve aligha találhatnánk kivetnivalót.
A 12. század ugyanakkor bizonyára nem egyezik meg azzal, amelyet Misch
vagy a bármikori ma szemével nézve látni vélünk. Ez kitűnik Fulco prépost leve¬
léből is. Ahelyett, hogy a tettesek világi értelemben vett megbüntetését akár csak
kilátásba helyezte volna, gyakorlatilag hosszasan fejtegeti, miért teszi jobban
Abélard, ha a bosszú világias vágya helyett a katasztrófát Isten intésének tekinti,
amely egyrészt a gőggel eltelt, másrészt morálisan a legkevésbé sem példamutató
életét volt hivatva a helyes irányba fordítani. A levél elég részletes leírását adja
egy ifjú zseni életvitelének, aki mindazt a pénzt, amelyet , tudása áruba bocsátá¬
sa" révén szerzett, megvásárolható nők megvásárlására fordította, akik viszont
teljesen ki is fosztották őt, olyannyira, hogy amikor a katasztrófa történt, már
alig birtokolt többet, mint a ruhát, amelyet viselt.
Ez persze meglehetősen más kép Abélard-ról, mint amelyet ő maga fest a
Szerencsétlenségeim történetében. Ott - a tőlünk korábban, kicsit később pedig
Mischtől is idézett passzusban — úgy fogalmaz, mint aki az Héloise-zal való
találkozása előtt teljesen érintetlen lett volna.
Nyilvánvalóan ezt a kérdést sem lehet , objektív módon" megválaszolni. Misch
maga is tőle szokatlan visszafogottsággal nyilatkozik: , Éppenséggel el is hihetjük
ezt neki, még akkor is, ha úgy részletezi, mint a vádlott, aki egy valószínűtlen
23
©
„Hier spricht der Philosophe nicht mehr in seinem eigenen Namen, sondern in dem der Kirche;
oder genauer: er bringt unter seinem eigenen Namen die übliche theologische Deutung seines
Schicksals vor, die ihm ehedem, kurz nach der Katastrophe [...] im Namen der beteiligten
französischen Hierarchie entgegengehalten worden war.” Misch: Geschichte der Autobiographie,
Dritter Band: Das Mittelalter, 564.
+ 136 +