Page 136 [136]
KONYV A KONYVBEN: AZ ABELARD—HELOISE-FEJEZET
illett az ágostoni vallomásszerű keresztény 6néletirasi hagyományba. Misch tehát
teljes joggal vonja le következtetésként, hogy ebből jól látszik, mennyire alkalmas
erre az összetett szerepre az önéletírás műfaja a 12. században."
Szintén az önéletírás megírásának, illetve szerkesztésének körülményeit firta¬
tó vizsgálódásban bukkan fel ismét az a szál, amely a Misch-Gilson nézeteltérés
sarokpontja: mennyire lehet őszinte, belső megtérést kifejező Abélard bűnbá¬
nata. Misch itt ugyan nem említi Gilsont, ám az összefüggés nyilvánvaló, mint
ahogyan az is, hogy az ő eltérő véleményét ezen a ponton látja , objektíven" meg¬
alapozódni Gilson előzetes vallási vélekedésre épülő nézetével szemben. A döntő,
s a kellő tömörséggel fogalmazó passzus ebben az összefüggésben a következő:
Nem sokkal később visszatértem Párizsba, s a már régen nekem szánt, sőt felajánlott
katedrát — amelyről először elűztek — néhány évig háborítatlanul birtokoltam; [...)]
a teológiában szerzett tekintélyem sem volt kisebb annál, mint amelyet a filozófiában
értem el. [...] úgy hittem, hogy nincs a földön hozzám fogható filozófus [...)
[...] lazítani kezdtem kéjvágyam fékjét.
Minthogy a szajhák tisztátalanságától mindig irtóztam, viszont az előkelő hölgyek
látogatásától a tanítás örökös elfoglaltsága visszatartott, a közrendű nőkkel való tár¬
salkodás módját pedig nem ismertem, a csábító balszerencse kényelmesebb alkalmat
kínált számomra, hogy aztán annál könnyebben letaszíthasson méltóságom magas¬
latáról; jobban mondva az isteni kegyelem volt az, amely engem, a leggőgösebbet, aki
a kapott adományokért semmi hálát sem mutattam, megalázott."
A szöveg maga a struktúra szintjén egyértelmű: a ,jobban mondva" utáni új
megfogalmazás azért , jobb" a szerző számára, mert a korábbi megfogalmazás
szekuláris vonatkoztatási horizontját felváltja a hangsúlyosan keresztény ho¬
rizont. Ágensként a , csábító balszerencse" helyébe , az isteni kegyelem" kerül,
a , méltóság", a , tekintély", a ,nincs a földön hozzám fogható filozófus" helyébe
237 Miután az egész szöveg a társadalom-, egyház-, illetve mentalitástörténet szimbolikus dimen¬
ziójában mozog, kissé különösen hat a 85. lábjegyzet, amelyben orvosi kézikönyvet és szakvé¬
leményt idéz Misch a kasztrálás testi-lelki következményeiről. Mindenesetre valószínűsíthető,
hogy annak a dilthey-i elgondolásnak igyekszik ezzel megfelelni, hogy a , szellemtörténet" egyol¬
dalúra sikeredett elnevezése ellenére valójában az embert mint , pszichofiziológiai életegységet"
kell középpontba állítana. Az persze már másik kérdés, hogy Dilthey a magyarázó pszichológia
körébe utalta volna a Misch által felhozott tekintélyeket, s ennek megfelelően más, a megértő
pszichológiához tartozó utat keresett volna.
238 Abaelardus: Szerencsétlenségeim története, 10. Saját kiemeléseim. (Misch: Geschichte der
Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter az 564. oldalon idézi.)
e 135"