Page 135 [135]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN ir — folyamatos életveszélyt jelentő apátság helyett vagy mellett. Misch felidézi Johannes Sarasberiensis Metalogiconját, amelyből kitűnik, hogy Abélard egy évvel az első levél megírását követően ismét Párizsban tanított.??? A Szerencsétlenségeim történetének e jellegzetessége, hogy ugyanis mégsem csak, sőt, esetleg nem is elsősorban baráti vigasztalás a fő intenciója — mint azt a bevezető sugallja —, hanem Abélard Párizsba és a tanításhoz való visszatérésének előkészítése, arra is lehetőséget ad Misch számára, hogy levonjon egy fontos következtetést az önéletírás mint irodalmi műfaj szempontjából. Az önéletírásnak általában is fontos jegye, hogy nem egyszerűen vagy nem is elsősorban a szerző önmagának szóló vallomása (még ha netán ez is a címe), hanem arra a nyilvános világra vonatkozik, amelyre hatni is kíván, s amely megjelenik magában a műben is. Ezt különösen az önéletírás műfajának francia képviselőinél figyeli meg, De Retz bíborosnál vagy Rousseau-nál, olyannyira, hogy jogosnak találja a Gaston Parisra visszavezetett Gesellschaftsliteratur, , társasági irodalom" kifejezés használatat ra — bizonyos ellentétben a német önéletírásokkal.?? Mindenesetre valóban feltűnő a jó hírnév visszaállítására irányuló törekvés a szövegben. Ezt nagyon is indokolhatja az a tény, hogy míg a kasztráció egyházi megítélése nem nélkülözte a pozitív felhangokat, s a középkori társadalomban komoly megbecsülésnek örvendtek kasztrált személyek (a kontratenor énekesektől függetlenül is??), addig a világi társadalomban -— ahová az egyház világi képviselői nagyon is beletartoztak (a szeretőket a kolostorban kitartó szerzetesekről már nem is beszélve) — összességében azért inkább a megvetés, a gúny dominált. Ezt Abélard esetében nagyon jól mutatja egykori tanárának, Roscelinnek az alapvetően a Szentháromságról szóló, Abélard-t megszolité levélként megfogalmazott írása, amelyben erős célzásokat, szóvicceket enged meg magának a kasztráció mint , férfiatlanítás" kapcsán. Így aztán egyáltalán nem tűnik jogosulatlannak úgy értelmezni a Szerencsétlenségeim történetét és a megszerkesztett levelezést, hogy előre menekülvén Abélard maga állította pellengérre saját korábbi életét; arról már nem is beszélve, hogy ez tökéletesen bele is 233 Uo., 548. 234 Läsd uo., 552. 235 Akikről izgalmas regény formájában lásd Pintér Tibor: A harmónia tébolya, Budapest, Prae, 2019. 236 Példának okáért álljon itt egy megfogalmazás: , Sublata igitur parte guae hominem facit, non Petrus sed imperfectus Petrus appellandus es" (, Miután elválasztották tőled azt a részt, amely a férfit teszi, nem Péternek, hanem tökéletlen Péternek kell neveznünk" - az imperfectus persze a nyelvtanban, az igeidők összefüggésében inkább , befejezetlen", de az itt alkalmazott fordítás még egy réteget hozzátesz az eredeti latin szóvicchez). Misch idézi Roscelint, Misch: Geschichte der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, 553. e 134 "
