Seite 135 [135]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
ir — folyamatos életveszélyt jelentő apátság helyett vagy mellett. Misch felidézi
Johannes Sarasberiensis Metalogiconját, amelyből kitűnik, hogy Abélard egy
évvel az első levél megírását követően ismét Párizsban tanított.???
A Szerencsétlenségeim történetének e jellegzetessége, hogy ugyanis mégsem
csak, sőt, esetleg nem is elsősorban baráti vigasztalás a fő intenciója — mint azt a
bevezető sugallja —, hanem Abélard Párizsba és a tanításhoz való visszatérésének
előkészítése, arra is lehetőséget ad Misch számára, hogy levonjon egy fontos kö¬
vetkeztetést az önéletírás mint irodalmi műfaj szempontjából. Az önéletírásnak
általában is fontos jegye, hogy nem egyszerűen vagy nem is elsősorban a szerző
önmagának szóló vallomása (még ha netán ez is a címe), hanem arra a nyilvános
világra vonatkozik, amelyre hatni is kíván, s amely megjelenik magában a műben
is. Ezt különösen az önéletírás műfajának francia képviselőinél figyeli meg, De Retz
bíborosnál vagy Rousseau-nál, olyannyira, hogy jogosnak találja a Gaston Paris¬
ra visszavezetett Gesellschaftsliteratur, , társasági irodalom" kifejezés használa¬
tat ra — bizonyos ellentétben a német önéletírásokkal.?? Mindenesetre valóban
feltűnő a jó hírnév visszaállítására irányuló törekvés a szövegben. Ezt nagyon is
indokolhatja az a tény, hogy míg a kasztráció egyházi megítélése nem nélkülözte a
pozitív felhangokat, s a középkori társadalomban komoly megbecsülésnek örvend¬
tek kasztrált személyek (a kontratenor énekesektől függetlenül is??), addig a világi
társadalomban -— ahová az egyház világi képviselői nagyon is beletartoztak (a sze¬
retőket a kolostorban kitartó szerzetesekről már nem is beszélve) — összességében
azért inkább a megvetés, a gúny dominált. Ezt Abélard esetében nagyon jól mutatja
egykori tanárának, Roscelinnek az alapvetően a Szentháromságról szóló, Abélard-t
megszolité levélként megfogalmazott írása, amelyben erős célzásokat, szóvicceket
enged meg magának a kasztráció mint , férfiatlanítás" kapcsán. Így aztán egyál¬
talán nem tűnik jogosulatlannak úgy értelmezni a Szerencsétlenségeim történetét
és a megszerkesztett levelezést, hogy előre menekülvén Abélard maga állította pel¬
lengérre saját korábbi életét; arról már nem is beszélve, hogy ez tökéletesen bele is
233 Uo., 548.
234 Läsd uo., 552.
235 Akikről izgalmas regény formájában lásd Pintér Tibor: A harmónia tébolya, Budapest, Prae, 2019.
236 Példának okáért álljon itt egy megfogalmazás: , Sublata igitur parte guae hominem facit, non
Petrus sed imperfectus Petrus appellandus es" (, Miután elválasztották tőled azt a részt, amely
a férfit teszi, nem Péternek, hanem tökéletlen Péternek kell neveznünk" - az imperfectus persze
a nyelvtanban, az igeidők összefüggésében inkább , befejezetlen", de az itt alkalmazott fordítás
még egy réteget hozzátesz az eredeti latin szóvicchez). Misch idézi Roscelint, Misch: Geschichte
der Autobiographie, Dritter Band: Das Mittelalter, 553.
e 134 "