Oldal 125 [125]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN oldalával, az egyrészt összekapcsolódása párjának, Héloise-nak az élett6rténetével, mely levelezésük fennmaradt darabjaiban bontakozik ki, másrészt a Hermann önéletírásáéval összevethető szinte regényes történeti-filológiai háttér. A könyv-a-könyvben leírás nem is csupán a terjedelem miatt tűnik helytállónak, de a szöveg szerkezete is könyvszerű: a húszoldalas bevezetőt követi az Első fejezet, amely maga a tulajdonképpeni szöveg is lehetne, hisz átfogó címe Abélard önéletírása. E fejezet nyolcvan oldalt ölel fel, és gazdagon, többszintűen tagolódik, követve a Szerencsétlenségeim története (Historia calamitatum mearum) tagolását: I. A filozófus ifjúkorának története; II. A szerelmi tragédia és későbbi értelmezése (maga is további négy alrészre tagozódik); III. A filozófus szellemi energiája a rohamok s a letörtség idején (három alrész). Hasonlót látunk a kilencven oldalt felölelő Második fejezetben is, amely A kölcsönös levélbeli eszmecsere és a példaszerű irodalmi mű átfogó címet viseli: I. A bizalmas levélváltás (négy alrész), A lecsengés (négy alrész). Az egész kötet tartalomjegyzékének végén (sic!) találunk még egy Nachtragot is, amely egy latin négysorost idéz az Abélard— Héloise páros szerzősége, illetve maga a levélváltás valódisága mellett. Nyilván a kései ötlet és a kiadás sietős tempója miatt nem lehetett már a tényleges szöveg végére illeszteni. A nagy fejezet jelentős része érdekes módon mélyen filológiai jellegű. Misch elolvasta és feldolgozta a számára hozzáférhető szaktanulmányokat annak érdekében, hogy maga is megalapozottan foglalhasson állást a szövegek státuszának teljesen máig sem tisztába tett -— s talán nem is tehető — problematikája kapcsán. Ez a megjelenés táján erőssége volt, ma viszont, egy-két filológusi generációval később már inkább hátrány, hisz azóta számos új kiadás született, új szempontok, új dokumentumok merültek fel és nyerték el státuszukat a vitában. Így ezek a mélyfilológiai számvetések számunkra kevésbé lesznek fontosak, a most említett körülmény mellett már csak azért is, mert a mi feladatunk semmiképp sem az Abélard-problematika tisztázása, hanem a történeti munka filozófiai oldalának értékelése. Talán Misch átfogó projektje szempontjából is szerencsésebb lett volna, ha erre az oldalra koncentrál minden szerző esetében. A történeti-filológiai háttér Amit Abélard önéletírásaként tartunk számon, a Szerencsétlenségeim története," levélformában íródott, és egy hét darabból álló levélfüzér kiváltója lett Abélard és Héloise között, noha az első levél címzettje nem is ő, hanem egy megnevezetlenül 219 Petrus Abaelardus: Szerencsétlenségeim története, ford. Turgonyi Zoltán, Budapest, Helikon, 1985; a levél ma használatos kiadásai: J. T. Muckle (ed.): Abaelard’s letter of consolation to a friend (Historia Calamitatum), Mediaeval Studies, XII. évf., 1950, 163—213; J. Monfrin (ed): * 124 +
