Seite 125 [125]
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
oldalával, az egyrészt összekapcsolódása párjának, Héloise-nak az élett6rténe¬
tével, mely levelezésük fennmaradt darabjaiban bontakozik ki, másrészt a Her¬
mann önéletírásáéval összevethető szinte regényes történeti-filológiai háttér.
A könyv-a-könyvben leírás nem is csupán a terjedelem miatt tűnik helytállónak,
de a szöveg szerkezete is könyvszerű: a húszoldalas bevezetőt követi az Első fe¬
jezet, amely maga a tulajdonképpeni szöveg is lehetne, hisz átfogó címe Abélard
önéletírása. E fejezet nyolcvan oldalt ölel fel, és gazdagon, többszintűen tago¬
lódik, követve a Szerencsétlenségeim története (Historia calamitatum mearum)
tagolását: I. A filozófus ifjúkorának története; II. A szerelmi tragédia és későbbi
értelmezése (maga is további négy alrészre tagozódik); III. A filozófus szellemi
energiája a rohamok s a letörtség idején (három alrész). Hasonlót látunk a kilenc¬
ven oldalt felölelő Második fejezetben is, amely A kölcsönös levélbeli eszmecsere
és a példaszerű irodalmi mű átfogó címet viseli: I. A bizalmas levélváltás (négy
alrész), A lecsengés (négy alrész). Az egész kötet tartalomjegyzékének végén (sic!)
találunk még egy Nachtragot is, amely egy latin négysorost idéz az Abélard—
Héloise páros szerzősége, illetve maga a levélváltás valódisága mellett. Nyilván
a kései ötlet és a kiadás sietős tempója miatt nem lehetett már a tényleges szöveg
végére illeszteni.
A nagy fejezet jelentős része érdekes módon mélyen filológiai jellegű. Misch
elolvasta és feldolgozta a számára hozzáférhető szaktanulmányokat annak érde¬
kében, hogy maga is megalapozottan foglalhasson állást a szövegek státuszának
teljesen máig sem tisztába tett -— s talán nem is tehető — problematikája kapcsán.
Ez a megjelenés táján erőssége volt, ma viszont, egy-két filológusi generációval
később már inkább hátrány, hisz azóta számos új kiadás született, új szempontok,
új dokumentumok merültek fel és nyerték el státuszukat a vitában. Így ezek a
mélyfilológiai számvetések számunkra kevésbé lesznek fontosak, a most említett
körülmény mellett már csak azért is, mert a mi feladatunk semmiképp sem az
Abélard-problematika tisztázása, hanem a történeti munka filozófiai oldalának
értékelése. Talán Misch átfogó projektje szempontjából is szerencsésebb lett
volna, ha erre az oldalra koncentrál minden szerző esetében.
A történeti-filológiai háttér
Amit Abélard önéletírásaként tartunk számon, a Szerencsétlenségeim története,"
levélformában íródott, és egy hét darabból álló levélfüzér kiváltója lett Abélard és
Héloise között, noha az első levél címzettje nem is ő, hanem egy megnevezetlenül
219 Petrus Abaelardus: Szerencsétlenségeim története, ford. Turgonyi Zoltán, Budapest, Helikon,
1985; a levél ma használatos kiadásai: J. T. Muckle (ed.): Abaelard’s letter of consolation to a
friend (Historia Calamitatum), Mediaeval Studies, XII. évf., 1950, 163—213; J. Monfrin (ed):
* 124 +