Page 112 [112]
A GOETHE-DILTHEY-BURCKHARDT-SZÄL
szervezödtek meg. Az 1955-ös Bevezetesben Dietrich Schäfer Weltgeschichte
der Neuzeit [Az üjkor vilägtörtenete] cimü, 1908-ban megjelent munkäjät idézi,
amely szerint Burckhardt tézise csupán a művészetek vonatkozásában állja meg
a helyét, s különbséget kell tenni a között, amit magukról írtak a középkorban s a
között, amik voltak, illetve amit tettek. Scháfer szerint épp a középkorban látható
a kibontakozott, gyakran erős, a környezetét nagyban befolyásoló individuum,
míg a reneszánsz épp korlátokat állít kibontakozása elé. Misch Huizingát is idézi,
aki a burckhardtival rokon ékesszólással beszél az Abélard-hoz hasonló nagy
egyéniségek százairól, s nem is érti, hogyan vindikálhatta valaki egyáltalán az
individualizmus születését a reneszánsznak.
Misch magától is idéz egy hasonló megfogalmazást, ám saját álláspontját még¬
is inkább a két szélsőséget megszüntetve megőrző értelmezésként láttatja. Úgy
véli, hogy noha a középkorpártiaknak komoly igazságuk van, Huizingával addig
azért mégsem szabad elmenni, hogy relativizáljuk a középkor és a reneszánsz
különbségét az individualitás szempontjából. Saját feladatát abban látja, hogy
felmutassa Burckhardt mélyebben rejlő igazságát a két korszak éles elkülönítése
kapcsán, miközben a középkori individualitás letagadhatatlan jelenlétét is hang¬
súlyozni kívánja. Ezt az indvidualitás fogalmán belül bevezetett kettősséggel
igyekszik elérni — azzal a kettősséggel, amelyet a korábbiakban már részletesen
bemutattunk az 1911-es, a személyiség alakváltozatairól írott tanulmánya kap¬
csán. Misch maga is hosszú, három oldalt kitevő önidézettel mutatja be elgon¬
dolását az organikus, illetve a morfologikus individuum megkülönböztetéséről,
amelyet kulcsfontosságúnak tart a vita eldöntéséhez. Mi most csak visszautalunk
a részletesebb tárgyalásra a korábbi fejezetben, megelégedve azzal, hogy felidéz¬
zük a döntő mozzanatot, amellyel a Dante-vázlatok kapcsán is találkozunk még.
A biológiából vett megkülönböztetéssel organikusnak vagy fiziológiainak nevezi
azt az individuumot, amely , független organizmusként képes arra, hogy önálló
életet folytasson", vagyis legfőképp, hogy funkciói kifejtésében önszabályozó
módon járjon el. A morfologikus individuumok ugyan kinézetre, funkciógya¬
korlásban hasonlónak mutatkozhatnak az organikusakhoz, ám valójában önál¬
lóan nem, hanem csupán egy organikus individuumhoz kapcsolódva képesek az
életvezetésre. Ezt a különbséget bevezetve Misch álláspontja már szinte magától
előáll: , A szellem területén ennek megfelelő különbségre bukkanunk, és a szemé¬
lyiség középkori képződésében morfológiai individualitásról beszélhetünk."
Így aztán könnyen lehet allitani, hogy még ha Dante individualitasa nem volt is kisebb
Petrarcaénal, Dante akkor is a középkori morfologikus individuum típusát vitte a leg¬
200 Misch: Geschichte der Autobiographie, Zweiter Band, 22.
* 111 +