Oldal 110 [110]
OCR
A GOETHE-DILTHEY-BURCKHARDT-SZÄL Amennyire ritka ez a fajta állásfoglalás, annyira lényegessé válik ebben a nagy formátumú előszóban. Mert Misch a Goethe-idézethez kapcsolódva felveti a hermeneutikai jelentőségű kérdést, hogy vajon mi köti össze, mi teszi — ha egyáltalán — egy műnem képviselőivé az amúgy teljesen különböző, és teljesen különböző individuumok által írt önéletírásokat. Válasza e kérdésre néhány oldallal később lekerekíti az állásfoglalást, egy fokkal pontosabb leírását adva annak, hogy mi is az az utóbbi évtizedek tapasztalataiban, amelynek folytán a goethei diktum elveszítette meggyőző erejét. A válasz kiindulópontja, első rétege a , személyiségről valé tudat” (Persönlichkeitsbewußtsein) mint az euröpai emberiseg alapvonäsa. Az egyedi öneletiräsok [...] összességükben arról az átfogó történelmi folyamatról tanúskodnak, amelynek során kiküzdötték az individuális személyiség méltóságának számunkra, európaiak számára elidegeníthetetlen tudatát. Az európai kulturális fejlődés olyan eredménye ez, amely csaknem fél évezrede, a reneszánsz és a reformáció kora óta szilárdan áll. Úgy tűnt, hogy ezt a szellemi tulajdont az egész emberiség számára küzdöttük ki, összemberi értékként — mígnem napjainkban az, ami lehetetlennek tűnt, kemény valósággá vált, és mindannyian szemlélői lettünk, hogy a mai emberek képesek tagadni azt, ami [...] a nyugati világban általánosságban , a föld gyermekei legfőbb boldogságának" számított: az individuális kiteljesedést [...]. Ebben a helyzetben az értelemadó eszmélődés arra a történelmi folyamatra, amelynek révén az európai ember azzá lett, ami [...] korábban nem sejtett aktualitásra tett szert." S még egy utolsó mondatban, nagyon áttételesen ugyan, de azért világosan érthető kifejezésekkel mondja ki, hogy a szabadságnélküliség barbár állapotába való visszatérést látja ,az utóbbi évtizedek tapasztalatában": hatte. Denn wer wollte nach den Erfahrungen der letzten Jahrzehnte noch die pantheistische Zuversicht teilen, die aus Goethes Erklärung spricht, daß „jede Einzelerscheinung der Gescichte ihre unmittelbaren Bezug zur Gottnatur hat”? Uo., 13. „zeugen insgesamt von dem umfassenden geschichtlichen Vorgang, in dem das uns Europäern unveräußerliche Bewußtsein von der Würde der Einzelpersönlichkeit errungen worden ist. Ein 19 Ss Ergebnis der europäischen Kulturentwicklung, das seit bald einem halben Jahrtausend, seit der Epoche von Renaissance und Reformation feststeht, schien dieses geistige Besitztum für die ganze Menschheit errungen zu sein, als ein gesamtmenschliches Gut, das es ist —- bis in unsern Tagen das, was unmöglich schien, harte WirkIchkeit wurde und wir mitansehn, daß heutige Menschen das verleugnen können, was [...] in der westlichen Welt allgemein als „das höchste Glück der Erdenkinder” galt: die individuelle Vollendung, [...] In dieser Situation gewinnt die Besinnung auf den geschichtlichen Vorgang, durch den der europäische Mensch zu dem wurde, was er ist [...] eine ungeahnte Aktualität.” Uo., 17. + 109 +
