Oldal 110 [110]
A GOETHE-DILTHEY-BURCKHARDT-SZÄL
Amennyire ritka ez a fajta állásfoglalás, annyira lényegessé válik ebben a nagy
formátumú előszóban. Mert Misch a Goethe-idézethez kapcsolódva felveti a her¬
meneutikai jelentőségű kérdést, hogy vajon mi köti össze, mi teszi — ha egyáltalán
— egy műnem képviselőivé az amúgy teljesen különböző, és teljesen különböző
individuumok által írt önéletírásokat. Válasza e kérdésre néhány oldallal később
lekerekíti az állásfoglalást, egy fokkal pontosabb leírását adva annak, hogy mi is
az az utóbbi évtizedek tapasztalataiban, amelynek folytán a goethei diktum elve¬
szítette meggyőző erejét. A válasz kiindulópontja, első rétege a , személyiségről
valé tudat” (Persönlichkeitsbewußtsein) mint az euröpai emberiseg alapvonäsa.
Az egyedi öneletiräsok
[...] összességükben arról az átfogó történelmi folyamatról tanúskodnak, amelynek
során kiküzdötték az individuális személyiség méltóságának számunkra, európaiak
számára elidegeníthetetlen tudatát. Az európai kulturális fejlődés olyan eredménye
ez, amely csaknem fél évezrede, a reneszánsz és a reformáció kora óta szilárdan áll.
Úgy tűnt, hogy ezt a szellemi tulajdont az egész emberiség számára küzdöttük ki,
összemberi értékként — mígnem napjainkban az, ami lehetetlennek tűnt, kemény va¬
lósággá vált, és mindannyian szemlélői lettünk, hogy a mai emberek képesek tagadni
azt, ami [...] a nyugati világban általánosságban , a föld gyermekei legfőbb boldogsá¬
gának" számított: az individuális kiteljesedést [...]. Ebben a helyzetben az értelemadó
eszmélődés arra a történelmi folyamatra, amelynek révén az európai ember azzá lett,
ami [...] korábban nem sejtett aktualitásra tett szert."
S még egy utolsó mondatban, nagyon áttételesen ugyan, de azért világosan ért¬
hető kifejezésekkel mondja ki, hogy a szabadságnélküliség barbár állapotába való
visszatérést látja ,az utóbbi évtizedek tapasztalatában":
hatte. Denn wer wollte nach den Erfahrungen der letzten Jahrzehnte noch die pantheistische
Zuversicht teilen, die aus Goethes Erklärung spricht, daß „jede Einzelerscheinung der Gescichte
ihre unmittelbaren Bezug zur Gottnatur hat”? Uo., 13.
„zeugen insgesamt von dem umfassenden geschichtlichen Vorgang, in dem das uns Europäern
unveräußerliche Bewußtsein von der Würde der Einzelpersönlichkeit errungen worden ist. Ein
19
Ss
Ergebnis der europäischen Kulturentwicklung, das seit bald einem halben Jahrtausend, seit der
Epoche von Renaissance und Reformation feststeht, schien dieses geistige Besitztum für die
ganze Menschheit errungen zu sein, als ein gesamtmenschliches Gut, das es ist —- bis in unsern
Tagen das, was unmöglich schien, harte WirkIchkeit wurde und wir mitansehn, daß heutige
Menschen das verleugnen können, was [...] in der westlichen Welt allgemein als „das höchste
Glück der Erdenkinder” galt: die individuelle Vollendung, [...] In dieser Situation gewinnt die
Besinnung auf den geschichtlichen Vorgang, durch den der europäische Mensch zu dem wurde,
was er ist [...] eine ungeahnte Aktualität.” Uo., 17.
+ 109 +