Oldal 107 [107]
A GESCHICHTE DER ÁUTOBIOGRAPHIE RÉTEGEI
Érdekes kérdés persze, hogy milyen jövőt látott kibontakozni akkor, amikor még
a , mi ezeréves kultúránk" vezetői elhivatottságát látta, és egyáltalán, vajon me¬
lyik kultúrára gondolt Misch 1955-ben az , ezeréves" jelzővel. Talán úgy gondol¬
ta, hogy amit igazán európainak tekinthetünk, az nem a kereszténységgel, hanem
a nyugati kereszténység politikai intézményrendszerének megszilárdulásával
vette csak kezdetét. Ám az is elképzelhető természetesen, hogy egyszerűen a né¬
met kultúrát tartotta szem előtt. A következőkben olvasható sorok arra utalnak,
hogy számára a kettő aligha választható el egymástól: ha alapvetően az európaira
gondolt, akkor kétség nem férhet hozzá, annak vezető kultúrájaként a németet
tekintette. Mindenesetre a , látszott" múlt ideje egyértelműen arra utal, hogy
ennek az elgondolásnak az adott időszakban számára vége lett.
Épp ennyire érdekes ugyanakkor rögzíteni azt is, hogy Misch itt már idejét¬
múltnak állítja a Burckhardtra visszavezetett elgondolást arról, hogy a — rene¬
szánsszal azonosított — modernitást kellene a személyiség megjelenésének tekin¬
teni, sőt, épp az első kötetben elért saját eredményeire hivatkozva teszi ezt. Úgy
látja, akülönböző nyelvű nemzeti irodalmak önállósodása ellenére konstatálható
a kimunkált személyiség méltóságának tudatára ébredését jelző önéletírások
megsokasodása a görög-római antikvitáshoz képest. Az persze ekkor sem kérdé¬
ses számára, hogy a reneszánsz és a reformáció korszaka addig nem látott virág¬
zást hozott az önéletírás és vele a személyiség méltóságának tudatára ébredése
terén. Ez a virágzás és az önéletírások számának növekedése ráadásul azóta is
tart, ám Misch sajátos fordulattal elhárítja magától az ezzel a bejelentéssel együtt
fellépő ösztönös várakozást a vizsgálódás horizontjának kibővítésére:
A felvilágosodás korszaka és a polgári életforma uralma óta az önéletírások színes
áradatát már nem nagyon lehet áttekinteni; ámde nincs is szükség effajta áttekinté¬
sükre, mint ahogyan a korábbi korszakokra vonatkozóan törekedtünk erre. Mert ez
a fejlődés inkább szociológiai szempontból fontos, semmint szellemtörténetiből: a haj¬
dani arisztokratikus vállalkozás, amelyhez kiemelkedő rang vagy különleges bátorság
tartozott, az önéletírás, mára a könyvpiac mindennapi jelensége lett, amely a nappal
együtt kel és nyugszik.!??
19:
S
„Seit dem Zeitalter der Aufklärung und Vorherrschaft der bürgerlichen Lebensform ist die bunte
Fülle von Autobiographien kaum noch zu übersehen; es bedarf aber auch einer solchen Übersicht
nicht mehr, wie wir sie für die früheren Zeiten anstrebten. Denn diese Entwicklung ist mehr von
soziologischem als von geistesgeschichtlichen Belang: einst ein aristokratisches Unternehmen,
zu dem hervorragender Rang oder besonderer Mut gehörte, ist die Autobiographie zu einer
alltäglichen Erscheinung auf dem Büchermarkt geworden, die mit dem Tage kommt und geht.”
Uo., 8.
* 106 +