Seite 101 [101]
A GESCHICHTE DER ÁUTOBIOGRAPHIE RÉTEGEI
Ugyanakkor ez a szoros élet-anyag-forma összefüggés nem jelenti azt, hogy az
önéletírás közvetlenül felhasználható volna történeti forrásként — annak ellenére,
hogy az emberismeret objektivitása szempontjából felbecsülhetetlen értékűnek
tartja az önéletírásokat, s annak ellenére, hogy Misch később is fenntartja tézisét
az önéletírás speciális igazságigényének jogosultságáról. Mihelyst önéletírásban
mondatik ki egy tény, rögtön veszít tisztán történeti igazságértékéből. Különösen
a belső vallási tapasztalatról szóló beszámolók adnak okot kételyekre, mert bizo¬
nyos, hogy a szerző a fejlődése végén elért teljes individualitásból visszatekintve
ad értelmet a korábbi élményeknek, tapasztalatoknak — s Misch szerint pont
ebben rejlik az önéletírás ereje. A felfokozott átélés nem hagy teret az irodalmias
stilizálásnak, és életkategóriákat tár fel, nem pedig irodalmi formákat — persze
mindig hozzáteszi, hogy csak az igazán nagy művek esetében, amelyeknek igazi
stílusuk van, nem irodalmiasan stilizáltak.
Egy összefogott előadásmódú bekezdés tartalmazza azt, amit Misch ebben az
összefüggésben perdöntőnek tekint az objektivitás szemszögéből:
Ám ahol az önéletírás önerőből, jelentős személyiségekből kiindulóan az életből ön¬
állóan alakul, a reprezentáció igen magas fokú művészetét hozza el: a korszakok szel¬
lemi alakulatának ábrázolódása egy az átlag fölött álló ember stílusában, aki maga
is hozzájárul a korszak lelkének megteremtéséhez. Az embert a nagy individuumok
művészetében tanulmányozni - ez az a mag, amelyen a tudományos elemzésnek pró¬
bára kell tennie történeti-pszichológiai eszközeit, nehogy eltűnjön előle az individu¬
alitás a típus mögött, nehogy egyedi vonásokká oldódjék fel az individuális, nehogy a
művészi vagy metafizikai utánélés tartományában ragadjon, kiszakadva a tárgyszerű
felfogásmódból. [...1 Ám egy alkotás vagy főképp egy önéletrajzi műalkotás belső for¬
májában a személyiséget egészként láthatjuk és tapinthatjuk, [ugyan] nem lényegi
alapjában, ám életteli és mégis szilárd alakjában, és a stílus így, egészként megragadva
és leírva képes arra, hogy tárgyszerű, bizonyítható leképezését adja az individualitás
szerkezetének."
18
2
„Aber wo die Selbstbiographie aus eigenen Kräften von bedeutenden Persönlichkeiten aus
dem Leben selbstständig gestaltet wird, bringt sie eine höchste Art von Repräsentation: die
Darstellung der Geistesverfassung der Zeiten in dem Stil eines überlegenen Menschen, der selbst
an der Seele der Zeit mitschafft. Den Menschen in der Kunst des großen Individuen studieren
— es ist der Kern, an dem die wissenschaftliche Analyse ihre historisch-psychologische Mittel
erproben muß, daß ihr die Individualität nicht vor dem Typus verschwinde, in einzelnen Züge
der individuellen Psyche sich auflöse, oder einer objektiven Auffassung entnommen, im Bereich
der künstlerischen oder metaphysischen Nacherlebens verbleibe. [...] Aber in der inneren
Form eines Werks und eines autobiographischen Kunstwerks zumal ist die Persönlichkeit als
Ganzes zu sehen und zu tasten, nicht in ihrem Wesensgrunde, aber als lebendige und doch
feste Gestaltung, und der Stil so als Ganzheit gefaßt und beschrieben, vermag ein objektives,
demonstrierbares Abbild von der Struktur der Individualität zu geben.” Uo., 6. A kesöbbiekben
+ 100 +