Seite 98 [98]
MOTIVÁCIÓ, FELÉPÍTÉS, KRONOLÓGIAI RÉTEGEK
— új tudományosság egyik fő jegye a történettudomány kizárása a valódinak, de
legalábbis az igazán fontosnak tekintett tudományok köréből.
A GdA egészének részletekbe menő elemzése kivihetetlen s bizonyára ér¬
telmetlen vállalkozás is volna, hisz az eredménye az eredetivel összemérhető
hosszúságú szöveg kellene legyen — és akkor már inkább az eredetire kellene
voksolni. E helyett az itt következő elemzés első egységében az első kötet — s ez¬
zel az első változat — előszavában kibontakozó általános célkitűzésről, a szerzőt
mozgató végső előfeltevésekről és kronológiai elgondolásokról lesz szó. A további
egységekben három rövidebb és egy igen hosszú szakaszt választunk ki elem¬
zésre, követve a res gestae és egyúttal Misch művének saját belső kronológiáját.
»A Hermann schedai apat megtérésével” foglalkozó, már az átdolgozás első ré¬
tegéről tanúskodó szakaszt követően foglalkozunk az Abélard és Héloise törté¬
netét kétszáz oldalon át boncolgató fejtegetésekkel. Itt Misch-nek van már saját
vitapartnere, akinek nézeteit háttérként vázolja fel saját elgondolásai számára:
Étienne Gilson, akinek e kapcsolatról szóló könyvét ugyan nagy tisztelettel, ám
épp annyira határozott elutasítással kezeli. E tandem kortárs háttereként Borbély
Gábor Abélardról szóló írását választottuk ki.
Harmadikként a Dante-elemzéseket követjük nyomon, amelyet a kiadók ele¬
ve úgy adtak közre, hogy az eredeti, 1904-es fejezet mellett olvasható legyen
a lényegileg átdolgozott, ám le nem zárt második változat is. Végül egy blokk¬
ban tárgyaljuk a Descartes-ra is kitérő szakaszt egyrészt, másrészt pedig a jóval
hangsúlyosabb Cardano-elemzéseket, amelyek ismét az első kidolgozásból ke¬
rültek a már posztumusz megjelentetett záró kötetbe.
Ezeket a szakaszokat nem teljesen immanens elemzésekként koncipialtuk. Mint
majd a bevezető egységben látható lesz, Misch előfeltevései meglehetősen korhoz
kötöttek, s így a filológiai kutatás akríbiája ellenére is óhatatlanul olyan érzés fogja
elaz embert, mint a zenészt, aki gramofonról hallgat egy játéktechnikailag briliáns
felvételt, miközben tudja, hogy a zeneelméleti előfeltevések gyökeres átalakulása
miatt ma semmiképp sem lehetne úgy játszani, ahogyan annak a korábbi korszak¬
nak az előadói játszottak. Ezért úgy gondoltuk, érdekes lehet Misch elemzéseinek
értelmezését valamelyest a kortárs elemzések fényébe is állítani. Nem azért persze,
hogy valamilyen felsőbbrendűnek tekintett nézőpontból kinyilvánítsuk a régebbi
elemzések meghaladott voltát; inkább narratívaszövési módokat fogunk ütköztet¬
ni egymással, s hol többé, hol kevésbé mérlegelni fogjuk egyik s másik álláspont
előnyeit és hátrányait. Ez annál is jogosultabbnak tűnik, mivel a Dante-fejezet át¬
dolgozásán jól látható, hogy Misch maga is alakított elbeszélői modorán — ami
pedig nem történhetett volna meg a háttérelőfeltevések jelentős módosulása nélkül.
A ,zsidó Hermann megtéréséről" szóló fejezetet Jean-Claude Schmitt erről szóló
monográfiájával és a benne megidézett további szerzőkkel fogjuk konfrontálni,
+ 97 +