Oldal 97 [97]
OCR
A GESCHICHTE DER ÁUTOBIOGRAPHIE RÉTEGEI A második kötet — Das Mittelalter: Die Frühzeit (A középkor. A korai időszak] — első fele először 1955-ben jelent meg (Frankfurt a/M., Schulte-Bulmke; 2. kiadás 1969; 3. kiadás 1988, Klostermann), a második félkötet is 1955-ben először (Schulte-Bulmke; 2. kiadás 1970; 3. kiadás 1992, Klostermann). A harmadik kötet — Das Mittelalter: Das Hochmittelalter im Anfang [A közepkor: A virágzó középkor kezdeti időszaka] — első félkötete 1959-ben jelent meg elöször (Schulte-Bulmke; 2. kiadäs 1976; 3. kiadäs 1998, Klostermann), mäsodik felkötete pedig 1962-ben (Schulte-Bulmke; 2. kiadäs 1979). A negyedik kötet elsö felkötetet - Das Hochmittelalter in der Vollendung [A virágzó középkor beteljesülése] — már a hagyatekböl adta ki Leo Delfoss 1967ben (Schulte-Bulmke), a második félkötetet pedig — Von der Renaissance zu den Autobiographischen Hauptwerken des 18. und 19. Jahrhunderts [A reneszánsztól a 18-19. század önéletrajzi főműveiig] — pedig Bernd Neumann adta ki 1969-ben, gyakorlatilag az eredeti 1904-es szöveg szerkesztett változataként (Schulte-Bulmke). Látva ezt a grandiózus vállalkozást, óhatatlanul fölmerül egy fontos kérdés: egyáltalán miért határozott a filozófus Misch úgy, hogy megír egy tisztán történeti munkát? A diszciplínák modernkori filozófiai hierarchiája, melyet Descartes alapozott meg épp az önéletírásának tekintett műve, az Értekezés a módszerről egyik filozófiai teljesítményeként, nem nagyon engedett a történelemnek igazán komoly szerepet. S a filozófia fő sodrához tartozó későbbi gondolkodóknak illett is elfogadniuk ezt a hierarchiát. Fejtegetéseinknek ezen a pontján persze tisztán történeti nézőpontból nem nehéz kielégítő választ adni erre a kérdésre. Egyfelől itt is szerepet játszik, hogy Misch Dilthey tanítványa volt, s ahogy részben láttuk is, Dilthey nem csupán történeti szempontból tulajdonított egyedülállóan fontos szerepet az önéletírásnak, de filozófiai szempontból is. Másfelől Misch követni akarta Dilthey saját átfogó koncepcióját a bölcsészeti tevékenységről abban az értelemben is, hogy szükségesnek vélte tanúbizonyságot adni történészi képességeiről, mielőtt nekikezdett volna egy elméleti mű megírásának a történeti tudományok módszertani alapjairól. Dilthey munkásságán belül a befejezetlen Schleiermacher-életrajz tekinthető Misch önéletírás-történeti műve előképének. Ugyanakkor, filozófusról lévén szó, bizonyára nem fog kielégíteni bennünket teljes mértékben a történeti válasz. Feltételezzük, hogy van filozófiai válasz is a kérdésre. A filozófiai válaszjavaslatomat részletesebben a Descartes-szakaszban fogom kifejteni, most csak annyit jeleznék, hogy a descartes-i és a dilthey-i filozófiai álláspont diametrális ellentéte játszik itt döntő szerepet, azzal együtt természetesen, hogy a Descartes-tól bevezetett — Dilthey-től pedig elutasított + 9%6 +
