Oldal 97 [97]
A GESCHICHTE DER ÁUTOBIOGRAPHIE RÉTEGEI
A második kötet — Das Mittelalter: Die Frühzeit (A középkor. A korai időszak]
— első fele először 1955-ben jelent meg (Frankfurt a/M., Schulte-Bulmke; 2. ki¬
adás 1969; 3. kiadás 1988, Klostermann), a második félkötet is 1955-ben először
(Schulte-Bulmke; 2. kiadás 1970; 3. kiadás 1992, Klostermann).
A harmadik kötet — Das Mittelalter: Das Hochmittelalter im Anfang [A kö¬
zepkor: A virágzó középkor kezdeti időszaka] — első félkötete 1959-ben jelent meg
elöször (Schulte-Bulmke; 2. kiadäs 1976; 3. kiadäs 1998, Klostermann), mäsodik
felkötete pedig 1962-ben (Schulte-Bulmke; 2. kiadäs 1979).
A negyedik kötet elsö felkötetet - Das Hochmittelalter in der Vollendung
[A virágzó középkor beteljesülése] — már a hagyatekböl adta ki Leo Delfoss 1967¬
ben (Schulte-Bulmke), a második félkötetet pedig — Von der Renaissance zu
den Autobiographischen Hauptwerken des 18. und 19. Jahrhunderts [A rene¬
szánsztól a 18-19. század önéletrajzi főműveiig] — pedig Bernd Neumann adta
ki 1969-ben, gyakorlatilag az eredeti 1904-es szöveg szerkesztett változataként
(Schulte-Bulmke).
Látva ezt a grandiózus vállalkozást, óhatatlanul fölmerül egy fontos kérdés: egy¬
általán miért határozott a filozófus Misch úgy, hogy megír egy tisztán történeti
munkát? A diszciplínák modernkori filozófiai hierarchiája, melyet Descartes
alapozott meg épp az önéletírásának tekintett műve, az Értekezés a módszerről
egyik filozófiai teljesítményeként, nem nagyon engedett a történelemnek igazán
komoly szerepet. S a filozófia fő sodrához tartozó későbbi gondolkodóknak illett
is elfogadniuk ezt a hierarchiát.
Fejtegetéseinknek ezen a pontján persze tisztán történeti nézőpontból nem
nehéz kielégítő választ adni erre a kérdésre. Egyfelől itt is szerepet játszik, hogy
Misch Dilthey tanítványa volt, s ahogy részben láttuk is, Dilthey nem csupán tör¬
téneti szempontból tulajdonított egyedülállóan fontos szerepet az önéletírásnak,
de filozófiai szempontból is. Másfelől Misch követni akarta Dilthey saját átfogó
koncepcióját a bölcsészeti tevékenységről abban az értelemben is, hogy szüksé¬
gesnek vélte tanúbizonyságot adni történészi képességeiről, mielőtt nekikezdett
volna egy elméleti mű megírásának a történeti tudományok módszertani alapjai¬
ról. Dilthey munkásságán belül a befejezetlen Schleiermacher-életrajz tekinthető
Misch önéletírás-történeti műve előképének.
Ugyanakkor, filozófusról lévén szó, bizonyára nem fog kielégíteni bennünket
teljes mértékben a történeti válasz. Feltételezzük, hogy van filozófiai válasz is
a kérdésre. A filozófiai válaszjavaslatomat részletesebben a Descartes-szakasz¬
ban fogom kifejteni, most csak annyit jeleznék, hogy a descartes-i és a dilthey-i
filozófiai álláspont diametrális ellentéte játszik itt döntő szerepet, azzal együtt
természetesen, hogy a Descartes-tól bevezetett — Dilthey-től pedig elutasított
+ 9%6 +