OCR
A GESCHICHTE DER AUTOBIOGRAPHIE RÉTEGEI MOTIVÁCIÓ, FELÉPÍTÉS, KRONOLÓGIAI RÉTEGEK Misch akkor határozta el magát e történeti munka megírására, amikor a Porosz Tudományos Akadémia pályázatot írt ki az önéletírások történetének feldolgozására. Ekkor írta meg és nyújtotta be a munka első, tömör, még kézzel írott változatát a díj elnyerésének reményében 1904-ben." A pályadíjat végül valóban elnyerő kézirat első részéből készült könyv 1907-ben jelent meg nyomtatásban, az utolsó kötetet pedig már posztumusz adták ki Misch barátai, nolens volens az eredeti változatból. Misch ugyanis meghalt, mielőtt áttekinthette és átdolgozhatta volna azzal az alapossággal, amellyel a korábbi köteteket dolgozta át olyannyira, hogy legalább kétszer akkora terjedelműek lettek, mint az eredeti 1904-es változatban. Vagyis igen valószínű, hogy ha Misch az ötvenes vagy hatvanas években újraírta volna a szóban forgó kötetet, akkor például Descartes önéletírásnak is tekinthető szövegeinek értékelése is elmélyültebb lett volna, mint mai formájában. Részletesebben áttekintve a mű kiadástörténetét, azzal kezdhetjük, hogy az első kötet Das Altertum [Az ökor] cimmel jelent meg elsőször 1907-ben a Lipcsében és Berlinben működő Teubner kiadónál. A második kiadás 1931-ben jelent meg, a harmadik, erősen kibővített és két részkötetre osztott kiadás pedig 1949-ben (első félkötet, Bern/München, Franke), illetve 1950-ben (második félkötet, Frankfurt am Main, Schulte-Bulmke). Az első félkötet 1976-ban, a második 1974-ben érte meg a negyedik kiadást. A kényszerű angliai emigráció idején készítette elő Misch az első angol kiadást és a harmadik németet, nagyjából egyszerre. Mindkettő kétkötetessé bővült, alapvetően Platón önéletrajzi jellegű Hetedik levelének elemzése révén. Annak ellenére, hogy angolul nem mindig szerencsésen jelennek meg a bonyolult német mondatok, a kötet több kiadást is megélt: eredetileg a Harvard University Press adta ki 1951-ben. 77 Cf. Pierre-Francois Moreau: Une theorie de l’autobiographie : Georg Misch, Revue de synthese, 117, 1996/3-4, 377-389.