OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA Amit korábban Misch megfogalmazásaiban láttunk az életről mint az értelem-, illetve jelentésképződmények folyamatos generálójáról, amely — az immanens oksághoz illő módon — nem szűnik tevékenykedni a már létrejött képződményekben sem, hanem újra és újra túllépésre készteti őket önmagukon, ezt látja Bollnow összekapcsolhatónak Ricceur elgondolásával a vágy/erő és a szublimáció révén létrejövő értelemképződésről. Ami ellentétet vél konstatálhatni Dilthey— Misch és Freud-Ricceur elgondolásai között, az abban áll, hogy értelmezése szerint Mischéknél az élet nem puszta tudattalan, hanem már eleve megvan benne valamiféle törekvés az értelmi rendeződésre (Schellingre emlékeztető módon beszél erről Bollnow), míg Ricoceuréknél egyoldalúnak látja az elkülönítést. A minden egyezés dacára el nem hanyagolható különbség talán abból a módból érthető meg, ahogyan az élet irracionális alépítményét az egyik, illetve a másik érti. Miközben Freud és Ricoceur hüléként ragadja meg, amelyet aztán a szimbólum felöltöztet, az időtlen alépítményként, amelyre valami alapvetően különböző épül: az individuum és az emberiség története; Misch ellene veti, hogy ezzel az apeiront mint , hüléisztikus elemet", mint önmagában nyugvó , ősalapot",a tagadás éjszakájába" taszítják, s azt követeli, hogy , pozitív, az élet hatóerejét megjelenítő karakterként"? rögzítsék. Úgy kell tehát értenünk, hogy élesen meghúzandó határvonal nélkül ellene szegül az alakká válásnak, illetve újra túl igyekszik jutni az elért alakulaton.’” Nem nagyon lehet nem egyetérteni Bollnow-val abban, hogy mélyebbre hatoló vizsgálódásokra van szükség mindkét szerző oldalán ahhoz, hogy termékeny összevetésre jussunk a két koncepció között, már csak azért is, mert a ricoeuri életmű azóta kiteljesedett, így az újabb munkákat is szükséges volna bevonni, hasonlóan az azóta hozzáférhetővé vált Misch-féle göttingeni előadásokhoz. Erre azonban mostani kereteink között nincs mód. Ezen a ponton térünk át az önéletírás-történeti magnum opus elemzésére. 16 „Der Unterschied, der bei aller Entsprechung der Fragestellung nicht übersehen werden darf, ist vielleicht am besten aus der Art zu verstehen, wie jeweils der irrationale Untergrund des Lebens verstanden wird. Während es bei Freud und Ricoeur als ‚Hyle“ gefaßt wird, die im Symbol dann „verkleidet“ wird (F 532), als der zeitlose Untergrund, auf dem sich als etwas grundsätzlich verschiedenes: die Geschichte des Individuums und der Menschheit aufbaut, wendet sich Misch dagegen, das Apeiron als „hyletisches Element“, als in sich ruhenden „Urgrund“ in „die Nacht des Negativen“ zu verstoßen, und fordert, es in seinem „positiven lebensmächtigen Charakter“ festzuhalten. Es soll also so verstanden werden, daß es ohne scharf zu ziehende Grenze der Gestaltung entgegendrängt und über die erreichte Gestaltung wieder hinausdrängt.” Uo., 24. + 94 +