Oldal 95 [95]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
Amit korábban Misch megfogalmazásaiban láttunk az életről mint az értelem-,
illetve jelentésképződmények folyamatos generálójáról, amely — az immanens
oksághoz illő módon — nem szűnik tevékenykedni a már létrejött képződmé¬
nyekben sem, hanem újra és újra túllépésre készteti őket önmagukon, ezt látja
Bollnow összekapcsolhatónak Ricceur elgondolásával a vágy/erő és a szublimáció
révén létrejövő értelemképződésről. Ami ellentétet vél konstatálhatni Dilthey—
Misch és Freud-Ricceur elgondolásai között, az abban áll, hogy értelmezése sze¬
rint Mischéknél az élet nem puszta tudattalan, hanem már eleve megvan benne
valamiféle törekvés az értelmi rendeződésre (Schellingre emlékeztető módon
beszél erről Bollnow), míg Ricoceuréknél egyoldalúnak látja az elkülönítést.
A minden egyezés dacára el nem hanyagolható különbség talán abból a módból ért¬
hető meg, ahogyan az élet irracionális alépítményét az egyik, illetve a másik érti. Mi¬
közben Freud és Ricoceur hüléként ragadja meg, amelyet aztán a szimbólum felöltöztet,
az időtlen alépítményként, amelyre valami alapvetően különböző épül: az individuum
és az emberiség története; Misch ellene veti, hogy ezzel az apeiront mint , hüléisztikus
elemet", mint önmagában nyugvó , ősalapot",a tagadás éjszakájába" taszítják, s azt
követeli, hogy , pozitív, az élet hatóerejét megjelenítő karakterként"? rögzítsék. Úgy kell
tehát értenünk, hogy élesen meghúzandó határvonal nélkül ellene szegül az alakká
válásnak, illetve újra túl igyekszik jutni az elért alakulaton.’”
Nem nagyon lehet nem egyetérteni Bollnow-val abban, hogy mélyebbre hatoló
vizsgálódásokra van szükség mindkét szerző oldalán ahhoz, hogy termékeny
összevetésre jussunk a két koncepció között, már csak azért is, mert a ricoeuri
életmű azóta kiteljesedett, így az újabb munkákat is szükséges volna bevonni,
hasonlóan az azóta hozzáférhetővé vált Misch-féle göttingeni előadásokhoz. Erre
azonban mostani kereteink között nincs mód. Ezen a ponton térünk át az ön¬
életírás-történeti magnum opus elemzésére.
16 „Der Unterschied, der bei aller Entsprechung der Fragestellung nicht übersehen werden darf, ist
vielleicht am besten aus der Art zu verstehen, wie jeweils der irrationale Untergrund des Lebens
verstanden wird. Während es bei Freud und Ricoeur als ‚Hyle“ gefaßt wird, die im Symbol dann
„verkleidet“ wird (F 532), als der zeitlose Untergrund, auf dem sich als etwas grundsätzlich
verschiedenes: die Geschichte des Individuums und der Menschheit aufbaut, wendet sich Misch
dagegen, das Apeiron als „hyletisches Element“, als in sich ruhenden „Urgrund“ in „die Nacht
des Negativen“ zu verstoßen, und fordert, es in seinem „positiven lebensmächtigen Charakter“
festzuhalten. Es soll also so verstanden werden, daß es ohne scharf zu ziehende Grenze der
Gestaltung entgegendrängt und über die erreichte Gestaltung wieder hinausdrängt.” Uo., 24.
+ 94 +