Page 86 [86]
OCR
MISCH DERÉKBA TÖRT MUNKÁSSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSEI Ami viszont konkrétan Misch hermeneutikájának sajátosságához vezeti Bollnow-t, az annak felidézése, hogy Gadamer mereven elzárja egymástól a szaktudományos gondolkodást és a hermeneutika elsősorban a művészetek igazságtapasztalatával és igazságigényével rokon szféráját. Saját kételyeit — a hermeneutikai igazság módszerességtől való hermetikus elszigetelése kapcsán — felfedezi Ricoeur írásaiban is, ám úgy ítéli meg, hogy Misch még talán ennél is jobban látja a kétféle tudomány merev elválasztásának veszélyét. Ő már 1924-ben, a Die Idee der Lebensphilosophie in der Theorie der Geisteswissenschaften című, már érintett írásában — némi Dilthey-kritikával, tehetjük hozzá — úgy vélte, hogy ami igaznak tűnhetett 1870-ben, az a fizika teljes átalakulását követően már nem is tűnhet annak. Bollnow joggal fűzi ehhez még hozzá, hogy a tudományostudománytörténeti fogalomképzés átalakulása azóta — sőt, még Bollnow ideje óta is, fűzhetjük mi magunk hozzá - folyamatos: elég csupán Kuhn paradigmaelméletére és viharos recepciójára gondolnunk. Misch már 1924-ben úgy vélte, a kétféle tudományosság naiv ellentétbe állítása helyett az ellentét produktív meghaladására van szükség, amelynek megvalósításában az életfilozófia saját talajáról kinövő igény a logikai megalapozás kiszélesítésére kifejezetten sokat segíthet. Ez a kiszélesítés voltaképp az élet logikájának mint a formális logikai terminusok és koncepciók dinamikus bázisának kimunkálását jelenti, amelynek révén ki lehetne dolgozni a természet-, illetve a szellemtudomänyok közös séletlogikai" fundamentumát. Ezt a projektet — mint Bollnow írja — Plessner is helyeslőleg idézte fel a Macht und menschliche Naturban. Bollnow következö lepese a kikutathatatlansäg (Unergründlichkeit) fogalmänak — amellyel az imént König rekonstrukciójában mint metafizikai fogalommal találkoztunk — egyrészt minden életfilozófia alapjaként való megjelenítése, másrészt kiindulópontjában Dilthey-hez kapcsolása: Sokkal inkább a panteisztikus alaphang az Dilthey-nél, ami az ,életet" túlhatalmú erőként érzékeli, fenyegetőként is a maga túlerejében, ám ugyanakkor bizalomba fogadottnak is ama hordozó erőként, amely jól érezhetőn körülveszi az embert." Ezzel voltaképp Misch immanens transzcendenciafogalma Dilthey panteizmus iránti szimpátiája szerves folytatásának bizonyul. Mint említettük, e dilthey-i szimpátia egyértelmű jele a kötetnyi megírt tanulmány és az élethossziglan tervezett, ám végül meg nem írt Spinoza-elemzés. 16. ús „Es ist vielmehr der unverkennbare pantheistische Unterton bei Dilthey, der das , Leben" als iibergewaltige Macht empfindet, als bedrohlich gewif in seiner Übermacht, aber zugleich vertraut als die tragende Macht, von der sich der Mensch umfangen fühlt." Bollnow: Lebensphilosophie und Logik, 431.
