Oldal 86 [86]
MISCH DERÉKBA TÖRT MUNKÁSSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSEI
Ami viszont konkrétan Misch hermeneutikájának sajátosságához vezeti
Bollnow-t, az annak felidézése, hogy Gadamer mereven elzárja egymástól a szak¬
tudományos gondolkodást és a hermeneutika elsősorban a művészetek igazság¬
tapasztalatával és igazságigényével rokon szféráját. Saját kételyeit — a hermene¬
utikai igazság módszerességtől való hermetikus elszigetelése kapcsán — felfedezi
Ricoeur írásaiban is, ám úgy ítéli meg, hogy Misch még talán ennél is jobban
látja a kétféle tudomány merev elválasztásának veszélyét. Ő már 1924-ben, a Die
Idee der Lebensphilosophie in der Theorie der Geisteswissenschaften című, már
érintett írásában — némi Dilthey-kritikával, tehetjük hozzá — úgy vélte, hogy
ami igaznak tűnhetett 1870-ben, az a fizika teljes átalakulását követően már
nem is tűnhet annak. Bollnow joggal fűzi ehhez még hozzá, hogy a tudományos¬
tudománytörténeti fogalomképzés átalakulása azóta — sőt, még Bollnow ideje
óta is, fűzhetjük mi magunk hozzá - folyamatos: elég csupán Kuhn paradigma¬
elméletére és viharos recepciójára gondolnunk. Misch már 1924-ben úgy vélte,
a kétféle tudományosság naiv ellentétbe állítása helyett az ellentét produktív
meghaladására van szükség, amelynek megvalósításában az életfilozófia saját
talajáról kinövő igény a logikai megalapozás kiszélesítésére kifejezetten sokat
segíthet. Ez a kiszélesítés voltaképp az élet logikájának mint a formális logikai
terminusok és koncepciók dinamikus bázisának kimunkálását jelenti, amely¬
nek révén ki lehetne dolgozni a természet-, illetve a szellemtudomänyok közös
séletlogikai" fundamentumát. Ezt a projektet — mint Bollnow írja — Plessner is
helyeslőleg idézte fel a Macht und menschliche Naturban.
Bollnow következö lepese a kikutathatatlansäg (Unergründlichkeit) fogalmä¬
nak — amellyel az imént König rekonstrukciójában mint metafizikai fogalommal
találkoztunk — egyrészt minden életfilozófia alapjaként való megjelenítése, más¬
részt kiindulópontjában Dilthey-hez kapcsolása:
Sokkal inkább a panteisztikus alaphang az Dilthey-nél, ami az ,életet" túlhatalmú
erőként érzékeli, fenyegetőként is a maga túlerejében, ám ugyanakkor bizalomba fo¬
gadottnak is ama hordozó erőként, amely jól érezhetőn körülveszi az embert."
Ezzel voltaképp Misch immanens transzcendenciafogalma Dilthey panteizmus
iránti szimpátiája szerves folytatásának bizonyul. Mint említettük, e dilthey-i
szimpátia egyértelmű jele a kötetnyi megírt tanulmány és az élethossziglan ter¬
vezett, ám végül meg nem írt Spinoza-elemzés.
16.
ús
„Es ist vielmehr der unverkennbare pantheistische Unterton bei Dilthey, der das , Leben" als
iibergewaltige Macht empfindet, als bedrohlich gewif in seiner Übermacht, aber zugleich vertraut
als die tragende Macht, von der sich der Mensch umfangen fühlt." Bollnow: Lebensphilosophie
und Logik, 431.