Oldal 75 [75]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
írásaival — ellentétben, amelyek minden sorukkal Dilthey fel nem ismert filozófiai
nagyságát igyekeznek fölmutatni, a Lotze-tanulmányban nem rejtette véka alá,
hogy puszta történeti jelentőséget lát benne."
Ennek ellenére a , hermeneutikai kör" tudatos és többszörös alkalmazásának
elengedhetetlen szükségességét a megértéshez egyértelműen kiemeli. Természe¬
tesen nem elegendő, ha egyes gondolatokat emelünk ki a műből a mű egészére
vonatkoztatás nélkül, de a műegész is kevés lehet, a rendszer egészét, továbbá
a kortárs logikai fejlemények kontextusát is figyelembe kell venni az adott állítás
pontos értelmezésének érdekében. Ám még ez sem ad végső kulcsot immár in¬
kább Lotze személyes szellemének, mint a mű szellemének megértéséhez. Ehhez
szükség van még a rendszer beágyazására szerzőjének fejlődéstörténetébe is.
Föloldódott abban az összetett építményben, ami a , rendszer" sajátja, és amely most már
új módon adott teret a számos kezdeménynek és az ötletek garmadájának, amelyek e
termékeny főbe csak úgy áramoltak. Ebből fakadóan ezek a könyvek nem minden további
nélkül átláthatók, bármekkora nyelvművészetet állított is Lotze a bemutatás szolgálatába.
Csak látszatra folyik oly természetes könnyedséggel és mozgékonyan. Sokkal inkább min¬
den egyes ponton kiköveteli, hogy terjedelmesen interpretáljuk az egész összefüggéséből
kiindulva. Aki a művet úgy tanulmányozza, ahogyan saját intenciója szerint tanulmá¬
nyozni kell, vagyis mint a jelenkori logikai mozgalom egyik alapművét, amellyel muszáj
eszmecserét kezdeményezni, s amely áll elébe a modern logika eszközeivel történő eszme¬
cserénekis, az épp elég gyakran találkozik majd olyan helyekkel, amelyeknél úgy látszik,
mintha Lotze éles szeme áldozatul esnék szinkretisztikus törekvésének, és hajlamos lesz
arra, hogy az egészet [Husserl kifejezésével] kettős építményként elvesse, hogy csupán
a sok értékes egyedi gondolatot és ötletet engedje érvényre jutni. Ha azonban a rendszert
fejlődés beteljesüléseként ragadjuk meg, amelynél egy mély gondolkodó keresése akár
csak viszonylagosan is megállt, akkor a gondolatok látszólagos tömegéből kiemelkednek
azok, amelyekben az eredetileg sokkal keményebb kötődések legyengülve ugyan, de mégis
tovább hatnak, valamint olyan továbbiak, amelyek a továbbhaladás vonalait jelzik."
14
Például Lotzénak a mechanika általános alkalmazhatóságáról való következetesen képviselt
meggyőződése okán, lásd XVIII.
„Es löste sich auf in den complizierten Bau, der dem „System“ eigen ist und der nun in neuer
Weise Raum ließ für die Mehrheit der Ansätze und für die Fülle der Einfälle, die diesem
produktiven Kopf zuströmten. So sind diese Bücher nicht ohne weiteres durchsichtig, trotz der
außerordentlichen Sprachgewandheit von Lotze’s Darstellung. Sie fließt nur scheinbar so leicht
und beweglich hin, fordert vielmehr an jedem Punkt extensiv interpretiert zu werden aus dem
Zusammenhang des Ganzen. Wer das Werk studiert, wie es studiert sein will: alsein Hauptwerk
der gegenwärtigen logischen Bewegung, mit dem man sich auseinandersetzen muß und das die
Auseinandersetzung mit den Mitteln der modernen Logik verträgt, wird oft genug auf Stellen
stoßen, an denen Lotze’s scharfer Blick seinem, synkretistischen Bestreben zum Opfer gefallen
scheint, und wird geneigt sein, das Ganze als ein Zwittergebilde abzuweisen, um nur die vielen
142
+ 74 +