Page 74 [74]
OCR
A TANÍTVÁNY ÖNÁLLÓSODÁSA Ez lehetett Misch számára a mens auctoris hagyományos hermeneutikai kifejezésének releváns értelme. Az önéletírások feltárásában is ez játszhatott döntő szerepet, ráadásul ott — mint a Dilthey-idézetek nyomatékosították — az írásos emlékek, a szellem objektivációi már maguk is a szerző önmagára irányított hermeneutikájának dokumentumai. Így is érthető a korábban idézett megfogalmazás, mely szerint a feladatot az élet felerészben már elvégezte. Ami azonban filozófiai szempontból legalább ennyire érdekes, az a ritka teljesítmény, amellyel Misch filozófiai hermeneutikaként filozófiai gondolatrendszerek értelmező felmutatását filozófiai tevékenységre méltónak gondolta, illetve erre alkalmassá és méltóvá tette. Nem nagyon szokás ezt tudatosítani, de ezzel úttörő módon képviselte azt a nem puszta doxográfiaként művelt filozófiatörténet-írást, amely mára széles körben nyert alkalmazást, nem utolsó sorban épp „az egyetemi filozófiaoktatás elterjedése és a tudományos képzés üzemének részévé válása nyomán" és okán. Mischnek mesterére, magára Dilthey-re alkalmazott filozófiai hermeneutikájáról már szóltunk. Ezen túlmenően érdekes epizód Misch munkásságában, hogy ugyanilyen szisztematikus műgonddal fejtette ki a göttingeni filozófiai hagyomány egy a korban meglehetősen népszerű képviselőjének és alakítójának, Rudolph Hermann Lotzénak mára szinte teljesen elfeledetté vált műveit." Lotze Logikájának bevezetéseként közel akkora terjedelmű értelmező tanulmányt adott közre," mint amekkora a Dilthey GS 5. kötete elé írt Vorberichtje, amellyel forradalmasította a Dilthey-recepciót. Pedig Misch Dilthey-ről szóló írásával — sőt in der Freiburger Luft." Jean Grondin: Georg Misch und die Universalitát der Hermeneutik Logik oder Rhetorik?, in Frithjof Rodi (hrsg.): Dilthey-Jahrbuch 11, 1997-1998, 48-63, 54; Grondin utalásából (a. a. O., 272) nem világos, honnan való pontosan az idézet. A kontextusból úgy tűnik, az ,a. a. O." a polemikus Misch írás általunk is használt harmadik kiadására utalna. Azonban Grondinnél Darmstadt van feltüntetve a kiadó székhelyéül, miközben valójában Stuttgartban adta ki a Teubner kiadó, és a 272. oldalon még a folyó szöveg olvasható csupán. A Misch-hagyatékban egyelőre nem találtam meg Misch állásfoglalását Heidegger meghívásának kérdésében. Ott két freiburgi professzor nagyon pozitív állásfoglalása található, az anglista Friedrich Brie-é — őtőle, nem Mischtől származik a Grondin lábjegyzetében szereplő , sváb" kifejezés Heideggerre -, és a katolikus egyháztörténész Emil Gölleré. Érdekes párhuzamra hívja fel a figyelmet Fehér M. Istvan Misch Heideggerre tett nyelvi megjegyzése (,,... etwas Geguültes...") és Heinrich Maier Lukács György habilitációs pályázata kapcsán tett megjegyzése között. Lásd Fehér M. István: A Nyugat és a filozófia, https://core.ac.uk/download/pdf/11856829.pdf 31. (Letöltés: 2020. december 4.) Érdekes adalék Lotze népszerűségéhez, hogy a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára — valamennyi megjelent műve mellett — számos Lotze előadásjegyzetet is őriz még Kármán Mór magyar fordításában is: Kármán Mór: Logika és a philosophia encyklopaediája: Hermann Lotze előadásainak dictátumai, Budapest, Athenaeum, 1884. Hermann Lotze: System der Philosophie, Erster Teil, Drei Bücher der Logik. Hamburg, Meiner, 1912. Misch nem csupán szerkesztette és bevezette a kötetet (VII-XCII.), de még le is fordította Lotze egy angol nyelven közölt tanulmányát a filozófia fejlődéséről az (akkor) utóbbi negyven évben. 13! © 140 + 73 +
