Page 74 [74]
A TANÍTVÁNY ÖNÁLLÓSODÁSA
Ez lehetett Misch számára a mens auctoris hagyományos hermeneutikai kife¬
jezésének releváns értelme. Az önéletírások feltárásában is ez játszhatott döntő
szerepet, ráadásul ott — mint a Dilthey-idézetek nyomatékosították — az írásos
emlékek, a szellem objektivációi már maguk is a szerző önmagára irányított
hermeneutikájának dokumentumai. Így is érthető a korábban idézett megfogal¬
mazás, mely szerint a feladatot az élet felerészben már elvégezte.
Ami azonban filozófiai szempontból legalább ennyire érdekes, az a ritka telje¬
sítmény, amellyel Misch filozófiai hermeneutikaként filozófiai gondolatrendsze¬
rek értelmező felmutatását filozófiai tevékenységre méltónak gondolta, illetve erre
alkalmassá és méltóvá tette. Nem nagyon szokás ezt tudatosítani, de ezzel úttörő
módon képviselte azt a nem puszta doxográfiaként művelt filozófiatörténet-írást,
amely mára széles körben nyert alkalmazást, nem utolsó sorban épp „az egyete¬
mi filozófiaoktatás elterjedése és a tudományos képzés üzemének részévé válása
nyomán" és okán. Mischnek mesterére, magára Dilthey-re alkalmazott filozófiai
hermeneutikájáról már szóltunk. Ezen túlmenően érdekes epizód Misch munkás¬
ságában, hogy ugyanilyen szisztematikus műgonddal fejtette ki a göttingeni filo¬
zófiai hagyomány egy a korban meglehetősen népszerű képviselőjének és alakító¬
jának, Rudolph Hermann Lotzénak mára szinte teljesen elfeledetté vált műveit."
Lotze Logikájának bevezetéseként közel akkora terjedelmű értelmező tanulmányt
adott közre," mint amekkora a Dilthey GS 5. kötete elé írt Vorberichtje, amellyel
forradalmasította a Dilthey-recepciót. Pedig Misch Dilthey-ről szóló írásával — sőt
in der Freiburger Luft." Jean Grondin: Georg Misch und die Universalitát der Hermeneutik
Logik oder Rhetorik?, in Frithjof Rodi (hrsg.): Dilthey-Jahrbuch 11, 1997-1998, 48-63, 54;
Grondin utalásából (a. a. O., 272) nem világos, honnan való pontosan az idézet. A kontextusból
úgy tűnik, az ,a. a. O." a polemikus Misch írás általunk is használt harmadik kiadására utal¬
na. Azonban Grondinnél Darmstadt van feltüntetve a kiadó székhelyéül, miközben valójában
Stuttgartban adta ki a Teubner kiadó, és a 272. oldalon még a folyó szöveg olvasható csupán.
A Misch-hagyatékban egyelőre nem találtam meg Misch állásfoglalását Heidegger meghívásá¬
nak kérdésében. Ott két freiburgi professzor nagyon pozitív állásfoglalása található, az anglista
Friedrich Brie-é — őtőle, nem Mischtől származik a Grondin lábjegyzetében szereplő , sváb" ki¬
fejezés Heideggerre -, és a katolikus egyháztörténész Emil Gölleré. Érdekes párhuzamra hívja fel
a figyelmet Fehér M. Istvan Misch Heideggerre tett nyelvi megjegyzése (,,... etwas Geguültes...")
és Heinrich Maier Lukács György habilitációs pályázata kapcsán tett megjegyzése között. Lásd
Fehér M. István: A Nyugat és a filozófia, https://core.ac.uk/download/pdf/11856829.pdf 31. (Le¬
töltés: 2020. december 4.)
Érdekes adalék Lotze népszerűségéhez, hogy a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára —
valamennyi megjelent műve mellett — számos Lotze előadásjegyzetet is őriz még Kármán Mór
magyar fordításában is: Kármán Mór: Logika és a philosophia encyklopaediája: Hermann Lotze
előadásainak dictátumai, Budapest, Athenaeum, 1884.
Hermann Lotze: System der Philosophie, Erster Teil, Drei Bücher der Logik. Hamburg, Meiner,
1912. Misch nem csupán szerkesztette és bevezette a kötetet (VII-XCII.), de még le is fordította
Lotze egy angol nyelven közölt tanulmányát a filozófia fejlődéséről az (akkor) utóbbi negyven
évben.
13!
©
140
+ 73 +