GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
A filozófia Misch szerint alapvetően a kimondatlanul működő elemi tudás
kimondása. Ezzel szétválik a transzcendencia és immanencia eredetileg egységes
szférája. Ez a kimondás valamilyen kezdeti módon hírt ad ugyan az abszolú¬
tumról, de mivel eredendő vonatkozásban áll az életnek azzal a specifikus, az
adott korra jellemző módozatával, amelyen belül történik, ezért a három nagy,
önmagából filozófiát kimunkáló életmódozat háromféleképp mondja ki, éspedig
nem tantételekben, hanem metafizikai , ősszavakban" (Urworte) — hogy ismét
Heideggerre utalhassunk, mint e kifejezés majdani újrafelhasználójára."? Misch
úgy véli, eredetileg mindhárom filozófiai kezdetben megvan minden elem, de
csak egy emelkedik ki. Indiában ez az én felé fordulás — olyan gondolati erővel,
hogy annak párját csak a német idealizmusban találni" -, melynek ősszava a
brahman. Kínában a társadalom életét, működését szabályozó rend a kiemelkedő
elem, melynek ősszava a tao, Hellaszban pedig a Hérakleitosztól jól ismert logosz
az ősszó, amelyben a világegész működése fejeződik ki.
Bármilyen műfajú művekben találkozzunk is ezekkel az ősszavakkal, ami hírt
ad bennük magáról, az a filozófia nem feltétlenül kronológiailag, de logikailag
mindenképp első vonása, az ,első filozófia", metafizika; legalább abban az érte¬
lemben, hogy túllép a , természetes beállítódás" világán, és úgyszólván szóba
hozza a transzcendencia immanenciáját. Ez a kezdeti metafizika abban teljesedik
ki és zárul le egyszersmind, amit Misch Satz des Seinsnak, „a let mondatänak”
ist es gethan; / Das Ewig-Weibliche / Zieht uns hinan.” Kälnoky Läszlé fordításában: , Csak földi
példakép / minden mulandó; / itt lesz a csonka ép / s megbámulandó; mit nincs szó mondani, / itt
fényt sugároz; / az Örök Asszonyi / emel magához." Goethe: Dramak, 424.
Például épp a kínai tao kapcsán a nyelv lényegéről szóló írásban Martin Heidegger: Vermutlich
ist das Wort „Weg” ein Urwort der Sprache, das sich dem sinnenden Menschen zuspricht, in uö:
Unterwegs zur Sprache, Frankfurt a/M, Klostermann, 1959, 187. De természetesen nem Mischtöl
származik e kifejezés, úgyhogy Heidegger is találkozhatott vele más forrásokban is. Érdekes,
hogy nagy hangsúlyt helyez a szóra s az általa jelölt — nyelvészek által rekonstruált — fenoménre
például Freud, s az ő forrásai akár Misch, akár Heidegger forrásai is lehettek egymástól füg¬
getlenül is. Freud írja a következőket: ,K. Abel egyik munkájából [...] arról a meglepő és más
nyelvészek által is megerősített tényről értesültem, hogy a legrégibb nyelvek ebben a tekintetben
pontosan úgy viselkednek, mint az álom. Ezeknek kezdetben csak egy szavuk volt valamely kva¬
litás- vagy cselekvéssor végén két ellentét számára (erős-gyönge [...]), és csak másodlagosan, a
közös össz-szó némi módosításával jelezhetik az ellentéteket külön-külön." Freud: Álomfejtés,
227, lábjegyzet. Máshol az ősszavak egy másik sajátságára hívja fel a figyelmet. A főszöveg állí¬
tása itt Ricceur szimbólumelméletének és Misch evokatív kifejezés-koncepciójának Bollnow ältal
javasolt összekapcsolásáhozis hozzájárulhatna: , Ami ma szimbolikusan viszonyul egymáshoz,
azt az ősidőkben valószínűleg fogalmi és nyelvi azonosság egyesítette. A szimbólumviszony
alighanem az egykori azonosság maradványa és ismertetőjele." Uo., 248. Az első mondathoz írt
lábjegyzet: , Sperber (1912) úgy véli, hogy az ősszavak valamennyien szexuális dolgokat jelöltek,
ezt a szexuális jelentőségüket később elvesztették, áttevődtek más dolgokra és ténykedésekre,
amelyek a szexuális dolgokkal összehasonlíthatók."
136 Misch: Der Weg in die Philosophie., 48-49.