Page 65 [65]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
A „Fibel”
1926-ban jelent meg az első, 1950-ben a második, jelentősen kibővített kiadása a
Der Weg in die Philosophie. Eine philosophische Fibel [Út a filozófiába. Filozófiai
ábécéskönyvI] című igen különös műnek. Mindkét kiadás előszavának végén a
dátumban egyformán Göttingen szerepel (persze egy-egy évvel a megjelenés
előtti évszámmal), így semmi nem utal arra, hogy a két időpont között világok
omlottak össze, a valós nagyban éppen úgy, mint Misch saját kisebb világá¬
ban. A zsidó származású, ám evangélikussá és erős német nemzeti érzelművé
lett gondolkodó kénytelen volt megélni, hogy a németség hogyan taszítja őt ki
az általa is vágyott és teljes mértékben támogatott terjeszkedési törekvésének
realizálódása során, amely mellett az első világháború idején ő maga is kiállt
egyetemi kortesbeszeddel es szanitecszolgälattal.'”* Annak a kultúrának hordozó
népe és korabeli politikai , általános akarata" tette ezt, amelyet ő a legteljesebb
mértékben, s mindennek ellenére élete végéig sajátjának tekintett.
Csak némi túlzás, ha azt állítjuk, hogy filozófiailag is világrengető események
zajlottak Misch körül ebben az időszakban. Elég, ha csak olyan fejleményekre
utalunk, mint amilyen a Frankfurti Iskola, a Bécsi Kör megalakulása, működése,
szétszóródása, vagy Husserl, Heidegger és Sartre műveinek megjelenése egyfelől,
Russell, Moore, Whitehead, Wittgenstein műveié, illetve tanításainak elterjedése
másfelől. Ám még azokra a kísérletekre is gondolhatunk, amelyek a nácizmus
sikereit az észellenességgel vagy az ész belső meghasonlottságával próbálták
megvilägitani (Lukäcs György, Ernst Cassirer, a Horkheimer-Adorno szerzö¬
päros könyveire gondolhatunk, hogy csak a legnevesebbeket emlitsük). Mindezek
hatására a filozófiai klíma, a filozofálás lehetőségei, a filozófiai beszéd elfogadott
módozatai teljességgel megváltoztak.
124 Különösen a Heidegger nemzetiszocialista affiliációit feltáró irodalomban gyakran találko¬
zunk utalásokkal és példákkal arra, hogy zsidó vagy zsidó származású gondolkodók az első
világháború idején, sőt még korábban is erős német nemzeti érzület alapján ténykedtek. Maga
Husserl is példa lehet erre, de utalhatunk egy érdekes bekezdésre még Freud Álomfejtéséből is:
»Romai álmaim egyikében (lásd 143. sk.) azt a helyet, ahol tartózkodom, Rómának hívják, de
egy utcasarkon meglepődöm, milyen sok a német hirdetmény. Nem más ez, mint vágyteljesülés,
amihez nyomban Prága jut eszembe; a vágy maga talán ifjúkoromnak egy ma már túlhaladott
német nemzeti érzelmű korszakából ered. Róma és Prága azonosítása egy óhajtott közösséggel
magyarázható: barátommal szívesebben találkoznám Rómában, mint Prágában, e találkozás
alkalmával szívesen cserélném fel Prágát Rómával." (Sigmund Freud: Álomfejtés, Budapest,
Helikon, 1985, 230.) Ennek az összecserélésnek a jelentését még bizonyára lehetne boncolgatni,
mint ahogy Freud újra és újra leírja, hogy saját álmait csak bizonyos határokon belül elemzi s
tárja föl a nyilvánosság előtt. Ez az önfeltárulkozás másfelől a távolból érdekesen kapcsolódik a
Mischtől elemzett és erősen kihangsúlyozott önfeltárással az önmagáról számos horoszkópot
felállító Cardanónál.
+ 64 +