Oldal 65 [65]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA A „Fibel” 1926-ban jelent meg az első, 1950-ben a második, jelentősen kibővített kiadása a Der Weg in die Philosophie. Eine philosophische Fibel [Út a filozófiába. Filozófiai ábécéskönyvI] című igen különös műnek. Mindkét kiadás előszavának végén a dátumban egyformán Göttingen szerepel (persze egy-egy évvel a megjelenés előtti évszámmal), így semmi nem utal arra, hogy a két időpont között világok omlottak össze, a valós nagyban éppen úgy, mint Misch saját kisebb világában. A zsidó származású, ám evangélikussá és erős német nemzeti érzelművé lett gondolkodó kénytelen volt megélni, hogy a németség hogyan taszítja őt ki az általa is vágyott és teljes mértékben támogatott terjeszkedési törekvésének realizálódása során, amely mellett az első világháború idején ő maga is kiállt egyetemi kortesbeszeddel es szanitecszolgälattal.'”* Annak a kultúrának hordozó népe és korabeli politikai , általános akarata" tette ezt, amelyet ő a legteljesebb mértékben, s mindennek ellenére élete végéig sajátjának tekintett. Csak némi túlzás, ha azt állítjuk, hogy filozófiailag is világrengető események zajlottak Misch körül ebben az időszakban. Elég, ha csak olyan fejleményekre utalunk, mint amilyen a Frankfurti Iskola, a Bécsi Kör megalakulása, működése, szétszóródása, vagy Husserl, Heidegger és Sartre műveinek megjelenése egyfelől, Russell, Moore, Whitehead, Wittgenstein műveié, illetve tanításainak elterjedése másfelől. Ám még azokra a kísérletekre is gondolhatunk, amelyek a nácizmus sikereit az észellenességgel vagy az ész belső meghasonlottságával próbálták megvilägitani (Lukäcs György, Ernst Cassirer, a Horkheimer-Adorno szerzöpäros könyveire gondolhatunk, hogy csak a legnevesebbeket emlitsük). Mindezek hatására a filozófiai klíma, a filozofálás lehetőségei, a filozófiai beszéd elfogadott módozatai teljességgel megváltoztak. 124 Különösen a Heidegger nemzetiszocialista affiliációit feltáró irodalomban gyakran találkozunk utalásokkal és példákkal arra, hogy zsidó vagy zsidó származású gondolkodók az első világháború idején, sőt még korábban is erős német nemzeti érzület alapján ténykedtek. Maga Husserl is példa lehet erre, de utalhatunk egy érdekes bekezdésre még Freud Álomfejtéséből is: »Romai álmaim egyikében (lásd 143. sk.) azt a helyet, ahol tartózkodom, Rómának hívják, de egy utcasarkon meglepődöm, milyen sok a német hirdetmény. Nem más ez, mint vágyteljesülés, amihez nyomban Prága jut eszembe; a vágy maga talán ifjúkoromnak egy ma már túlhaladott német nemzeti érzelmű korszakából ered. Róma és Prága azonosítása egy óhajtott közösséggel magyarázható: barátommal szívesebben találkoznám Rómában, mint Prágában, e találkozás alkalmával szívesen cserélném fel Prágát Rómával." (Sigmund Freud: Álomfejtés, Budapest, Helikon, 1985, 230.) Ennek az összecserélésnek a jelentését még bizonyára lehetne boncolgatni, mint ahogy Freud újra és újra leírja, hogy saját álmait csak bizonyos határokon belül elemzi s tárja föl a nyilvánosság előtt. Ez az önfeltárulkozás másfelől a távolból érdekesen kapcsolódik a Mischtől elemzett és erősen kihangsúlyozott önfeltárással az önmagáról számos horoszkópot felállító Cardanónál. + 64 +
