Seite 64 [64]
A TANÍTVÁNY ÖNÁLLÓSODÁSA
madás, hanem letérés az igazság útjáról, ha valaki az egzisztencia sajátszerű realitását
az életvezetés túlságosan emberi szakadásaiban keresi és véli megtalálni a személyiség
alakja helyett, amely a pszichológiai-történeti folyamatoktól függetlenül áll fenn."
Misch mindvégig kitart — nézetünk szerint teljes joggal — emeggyőződése mellett,
amint ezt a korábban felidézett, ám negyven évvel a most elemzett írást követően,
a Dilthey-Nietzsche összevetes kapcsán megírt , széljegyzeteiben" is láthattuk.
Ugyanakkor a személyiség alakzatairól szóló írás záró lapjain nagyobb hord¬
erejű gondolatmenet bontakozik ki e megfogalmazásból, mint ami a két gondol¬
kodó egymáshoz való viszonyának elemzéséből kibontható lehet. Mert Misch
az individuális személyiségnek az eddig csupán általánosságban megfogalmazott
és pusztán az ésszel szemben kinyilvánított feloldhatatlanságát most kettébontja.
Sem a tudományos pszichológus nem képes maradéktalanul megragadni az indi¬
vidualitást, sem pedig a kultúrák sajátosságaival foglalkozó filozófus. Az emberi
individualitás mélyén mindkét faktortól független eredendő választást lát Misch
— a gondolatmenetben ismét csak könnyen felfedezhető egy majdani heideggeri
teoréma, a Geworfenheit/Entwurf fogalompáros előképe, Sartre magáért való
létezőjéről már nem is beszélve.
IÉlppenséggel a sajátszerű irányultsága révén bizonyul az individualitás egyfajta sok¬
féleség tagjának, amely abból kiindulóan tagolódik, ami fölötte áll az individuumnak,
olyannyira, hogy az individuális meghatározottság mindig úgy tűnik fel, mint amelyet
az élet lehetséges különössé válási módozatai közül választottak volna ki.'”?
Mindez azonban mégsem vezeti a gondolatmenetet , minden egyediség teljes
irracionalitäsänak téziséhez”.’?? Olyasmirél van inkäbb szö, mint az egziszten¬
cializmusban: pusztán csak — de gyökeresen — meg kell szabadulnunk attól az
elgondolástól, mely szerint az emberi individuum egyszer s mindenkorra mere¬
ven meghatározott létező.
121 „Immer aber bleibt es ein Vorzug des produktiven Menschen, der in geistigen Zusammenhängen
lebt, daß er auch, wenn er dem Dasein nicht gewachsen war, sein Eigenwesen im Schaffen
zu fester Gestalt bringen kann, und es ist nicht nur ein Angriff in private Angelegenheiten,
sondern Abweg von der Warheit, wenn man die eigentliche Realität einer Existenz in den allzu
menschlichen Rissen der Lebensführung aufsucht, statt in der Gestalt der Persönlichkeit, die
von den psychologisch-historischen Vorgängen ablösbar besteht.” Misch: Von den Gestaltungen
der Persönlichkeit, 125.
„gerade durch ihre [der Individualität] Eigenrichtung erweist sie sich als Glied einer
Mannigfaltigkeit, die sich aus dem Überindividuellen heraus gliedert, so daß die individuelle
Bestimmtheit immer wie aus einer Reihe möglicher Besonderungen des Lebens ausgewählt
erscheint.” Uo., 126.
„zu dem Satz von der totalen Irrationalität alles Singularen.” Uo.
12:
D
123
+ 63 *