Oldal 62 [62]
A TANÍTVÁNY ÖNÁLLÓSODÁSA
sajátszerű összeillőségének"" elemzése révén Misch szerint , objektív módon bi¬
zonyítást nyer az individualitás", másfelől feltárul a fejlődéstörténet , képződésének
individuális belső törvénye". Mindez a tisztán tudományos megragadás szempont¬
ján túl ahhoz is elvezet, hogy aki megérti ezt az individuális történetet és törvényt,
az termékenyen ki is tágítja a saját létezésmódját (das eigene Dasein).""
Ugyanakkor Misch siet leszögezni, hogy mindez mégsem jelenti az individu¬
alitás, a személyiség feloldását/feloldódását ésszel belátható, illetve kialakítható
struktúrákban: , el kell ismernünk, hogy van az egységképződésnek/egységkép¬
zésnek más módja is, a racionálison kívül". Ezen a ponton szinte kifejezetten
játékba hozza a hermeneutikai kör egy sajátos variánsát is, amelynek persze,
mint már utaltunk rá, az eddigiekben is megvolt a maga helye. Ha adva van
néhány esetlegesen felbukkanó jellemvonás, ezek alapján megsejtünk valamit
az individuális létezésmódból (Ahnung eines Individaldaseins). Ezt a sejtést
pedig a létrehozott művekkel (ez a Gewirktes helye a korábbiakból) vagy magá¬
val az individuummal való behatóbb megismerkedés (ez lehet az Erlebtes átte¬
kintése) igazolja — vagy cáfolja, tehetjük hozzá, részben vagy egészben -, s ezt
a folyamatot bizonyára lezárhatatlannak kell tekinteni, kivált annak fényében
is, hogy a megértő saját individuális létezésmódja is mindig belejátszik a sejtés¬
igazolódás-cáfolódás menetének alakulásába." Ebbe belegondolva törékenynek
tűnik a Misch által megjeleníteni próbált egyensúly tudományos objektivitás és
az ész által ki nem meríthető individualitás között. Ám bizonyára helytelen vol¬
na, ha a természettudományos általánosérvényűség és objektivitás elvárásaival
közelednénk a Misch által fenntartani kívánt individuális tudományosság esz¬
ményéhez. Ez ugyanis egyrészt attól individuális, hogy a személyiségképződésnek
17 ,eigentiimliche Gesamtgefiige des Ausdrucks.” Itt ismét elkerülhetetlen a fent alkalmazott ér¬
telmező jellegű fordítás. Az Ausdruck a korábban elemzett Eindruck ellentéte abban az értelem¬
ben, hogyitt a személyiségnek az összeredőződésekben tetten érhető magvából kifelé irányuló
hatásokról van szó, , kifejeződésekről" e sajátos értelemben, amely nagyon is egybevág Dilthey
„hermeneutikai manifesztumänak” kifejezesfogalmäval. A Deleuze által hangsúlyozott spino¬
zai-leibnizi kifejezes-kifejezödes-fogalommal (expressio-expression) valö rokonsägot aligha
kell külön kiemelnünk.
Izgalmas megfigyelni, hogy mennyire küszöbön áll úgyszólván Misch szövegében az átbillenés
abba, amit Misch felől talán személyiségontológiának lehetne nevezni, és ami Heidegger Lét és
időjében a fundamentálontológia előkészítő analíziseként jelenik majd meg, s amelynek hang¬
súlya — Heideggernél — a terminus szerephez jutó Daseinra helyeződik egyfelől, másfelől pedig
annak sajátszerű megvalósítására, Eigentlichkeitjára. Teljességgel ez utóbbit képviseli Mischnél
az igaziság, valódiság (Echtheit).
„Man muß anerkennen, daß es eine andere Art von Einheitsbildung gibt, als die rationale.”,
Misch: Von den Gestaltungen der Persönlichkeit, 124.
Ennek természetesen nem csupán globális jelentősége van személyiségpszichológiai értelemben,
hanem akár műalkotások értelmezésében is felhasználható az adott műnek az alkotó — valamint
az értelmező -— személyiségére való vonatkoztatása során.
118
119
120
s 61 "