Oldal 60 [60]
OCR
A TANÍTVÁNY ÖNÁLLÓSODÁSA közben magamagát világosítja föl, és megszabadul az impresszió szubjektivitásától: e nélkül megmarad puszta szétszabdalásnak, nem pedig olyan analízis lesz, amely az individualitäs belsô tôrvényszerüségét târja fel.1? Ez a bekezdesnyi szöveg mär önmagäban is erdekes a maga „evokativ” mivoltában, amennyiben a szókincse a nagy hagyományú platonikus-újplatonikus misztikus filozófiát-teológiát hivatott , előhívni" az olvasóban azáltal, hogy a végtelen ,komplikációban", össze-, illetve eggyé-redőződésben vezető szerepet játszó ,egyet" teszi meg az individuum , oszthatatlanságát" helyesen kutató pszichológiai analízis kezdő, illetve — a munkát a hermeneutikai kör értelmében folyamatosan vezérlő — végpontjává. Erősen kérdéses persze, hogy a metafizikaellenes Dilthey még elfogadna-e egy ilyen metafizikát, bármennyire is panteisztikus az alaptónusa. Mint az a Heidegger-polémia zárlatában látható, Misch bejelenti ugyan, hogy mesterének, Dilthey-nek a gondolatmeneteit valamiképpen kiigazítandónak tartja, ám nem mondható, hogy elég egyértelműen sikerült neki e feladat megoldása. Mindenesetre nagyon is elgondolható, hogy az ő saját mérsékelten metafizikai-ontológiai elköteleződése lehet az alapja. Ugyanakkor a megfelelő analízis fontosságának kiemelése kétségkívül a természettudományos, magyarázó pszichológiával szemben folytatott dilthey-i polémia átvétele és behelyezése a Dilthey-en túlmenő metafizikai keretbe. A harmadik fontos szempont a személyiségformák történeti-szisztematikus áttekintése során az önéletírás sajátos igazságigényének implicit bevezetése az eddigiekben követett gondolatmenetbe: a , teljes benyomás" (Totaleindruck)"? önmagát tárja föl, kizárva a szubjektív impressziókat: az individuum középponti magva tárul itt fel, mintegy annak lefordításaként egy kissé eltérő nyelvre, amit Dilthey-től idéztünk arról, hogy az élet félig maga írja az önéletírást. Az individuum középponti magva, amely az élet kezdetétől formálódik, csak nagyon 11. DS „Schon der Grundgedanke, daß das Wesen der Individuallität in einer Komplikation stecke, ist nur Außenblick, der freilich unentbehrlich bleibt. Aber jede Individualität, die es einheitlich zu erfassen gelingt, wird in einem einfachen Eindruck erfaßt, der zum mindesten immer soweit klar ist, als er zeigt, ob es da überhaupt etwas Eigenes, Wertvolles liegt oder nicht; und das unvoreingenommene Studium der Verwickelungen muß wiederum zu diesem Totaleindruck hinführen, und darf sich dann von ihm leiten lassen, wobei er selbst aufklärt und von der Subjektivität der Impression frei wird: sonst bleibt es ein bloßes Zerlegen, und ist nicht die Analyse, die die innerre Gesetzlichkeit der Individualität aufdeckt”. Uo., 123. Etimolögiailag ugyan legaläbbis kerdeses, de a gondolatmenetben gyanüsan jöl illeszkedik, ha az „Eindruck” kifejezes „Ein”-jät - amely ugyan az „Impression”-ban ugyanazt a funkciöt betöltö latin „in” nemet megfelelöje, egyszersmind az „egy” nemet megfelelöjekent vett „Ein”-kent is értelmezzük. A következő oldalhoz tartozó 115. lábjegyzetben hasonlóképpen fordítjuk az Inbegriff kifejezést értelmező módon az , egyként megragadva" kifejezéssel. Az összeredőződésben jelentkező benyomás teljességgel egy, ebben az értelemben Totaleindruck. 11 u +59 +
