Oldal 59 [59]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA által felépített transzcendenstől kapja, amely vagy valóság — a vallási tudat számára -, vagy — a kritikai értelem számára — annak sápatag alakjává válik, aminek érvényre kell jutnia, illetve amit érvényesüléshez kell segíteni. A misztikus panteizmus útján azonban még ennél is tovább jut Misch ebben az 1911-es írásában: az individuum igazából csak pótlék, szurrogátum. Az ember Isten kellene legyen, s csak mivel nem képes rá, azért , inti magát" szerénységre (bescheidet sich). , Isten" itt Misch számára rövid formula arra, ami az ókori kelet és a platonikusok nyelvén ,,az ész elérhetetlen Sajatosa/Onmagaval egyezöje, a valtozastdl és »kettediktél« mentes Egye”.!!° Ám hiába az ész rendje, maga a már létrejött alakulatok sokfélesége és a mindig újak létrehozásában megnyilvánuló sajátirányú létrehozás (eigengerichtetes Schaffen) megfejthetetlen titokként zárja magába az erő forrását (Ouelle der Kraft). Abban, ami ebből a történelemben megnyilatkozik, benne rejlik egy alapvető etikai vonatkozás: [...] mert azon a szabályon túl, mely szerint tisztelni kell az embert az emberben, egy ember moralitása fokmérőjeként az is megjelenik, hogy milyen mértékben teszi lehetővé, hogy a többi individuum a maga sajátszerűségében létezzék, amennyiben persze ez a sajátszerűség igazi." A misztikum valamelyes megnyilvánítása felé tett legfontosabb lépés a mi szempontunkból az, amelyik sajátos átmenetet jelenthet az önéletírás történetéhez. Misztikus platonikus-panteista metafizikai álláspont kapcsolódik össze a Dilthey-féle leíró és taglaló pszichológia alapvető módszertani elvárásával ebben a sűrű szövegben: Már az alapgondolat is, mely szerint az individualitás lényege a komplikációban rejlik, puszta külsődleges pillantás, amely persze azért nélkülözhetetlen. Ám minden individualitást, melyet sikerül egységesen megragadni, egyszerű benyomásban ragadjuk meg, amely annyiban legalábbis mindig világos/tiszta, amennyiben megmutatja, hogy egyáltalán van-e ott valami saját, valami értékteli, vagy nincs; továbbá a komplikálódások előítéletmentes vizsgálatának ismét csak ehhez a teljes benyomáshoz kell elvezetnie, s ebben az értelemben már igazából vezettetnie is kell magát általa, mi110 „das unerreichbare Eigentliche, das wechsellos und zweitlos Eine der Vernunft.” Uo. „denn über die Regel, den Menschen im Menschen zu achten, stellt sich als Maßstab für die Höhe der Moralität eines Menschen wie weit er die andren Individuen in ihrer Eigenart gelten läßt, wenn sie echt ist.” Uo., 122. 111
