Oldal 55 [55]
OCR
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA Komoly kérdés, hogy mikor Misch fölveti, hogy Heidegger a Lét és időben egy meghatározott generáció etikai életszemléletét emeli ontológiai következményekkel is terhes mintává, akkor vajon mi is az ő problémája ezzel? Vajon nem az, hogy ismét külsődleges erényfogalommá válással fenyeget az, aminek lényegileg a belsőből kell fakadnia, vagyis függetlenednie kell mindenfajta ontologizálás révén külsővé tevő és így megmerevítő értelmezéstől? Az pedig aligha lehet kétséges, hogy mindketten ugyanahhoz a meghatározott generációhoz tartoznak, amely az első világháborút kettős értelemben is csak kivételes erőfeszítések árán feldolgozható csalódásként élte meg: egyrészt európai filozófus értelmiségiként, aki az észalapú kísérletezés irányította tudományfejlődést immár képtelen volt az emberiség önálló-prométheuszi morális kiteljesedéséhez vezetőnek tekinteni, másrészt német nemzeti érzelmű emberként, aki a német hatalmi törekvések legalábbis időleges kudarcát csak igen nehezen tudta feldolgozni." Mischnél a sajátlagos személyiségforma körülrajzolása során a Dilthey közvetitesevel Herdertöl ätvett Besinnung „evokativ” kifejezeserteket kap: egyszerre jelent eszmélkedést — anélkül tehát, hogy a kifejezésben rejlő Sinn, „ertelem” szóra reflektálnánk -, illetve a mindenkori adott cselekedet és az életegész értelméről folyamatos egymásra vonatkoztatásban, az így létrejövő hermeneutikai körben lejátszódó töprengést. [Az] önértelmezés morális szükségszerűség, amely nélkül valami elvész a morális személyiségből, mivel akkor a saját cselekedeteket elragadja a célelvű üzemelés árama, anélkül, hogy olyan gyümölcsöző lenne, amilyenné válna, ha bensőleg feldolgozódnék.""" S ismét csak Heideggerre előremutatóan fontos hangsúlyozni a mintázatok analógiáját: először kimunkálódik a saját magából morálissá váló személyiség, majd egyértelművé válik, hogy nem morális egoizmusról van szó, hanem valamilyen zu sein, und schon das leise Abbiegen von der gegenstándlichen Pflege dessen, was als echt empfunden wird, zu einem Sichmessen am eigenen Maß schwächende Selbstzufriedenheit oder Selbstverkleinerung ist.” Uo., 111. Tragikussä fog válni — kivált Misch szemszögéből - ez a kettős értelmű csalódás, amikor rá kell eszmélnie, hogy hirtelen, anélkül, hogy ő maga bármit is tenne vagy bármi is változna benne, különböző oldalakra kerülnek: a zsidó származása lehetetlenné teszi az in foro interno megtagadhatatlan és megmásíthatatlan német identitás teljes körű fenntartását in foro externo. »[D]ie Besinnung [ist] eine moralische Notwendigkeit, ohne die etwas von der moralischen Persönlichkeit verloren geht, weil dann die eigenen Handlungen vom Strom des Zweckgetriebes fortgetragen werden, ohne die Fruchtbarkeit zu haben, die sie, innerlich verarbeitet, gewinnen.” Uo., 112. 10 Ss 10
