Oldal 49 [49]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
Amennyire történetileg meggyőzőnek találja itt Misch Kamerbeek állítását, annyira
felületesnek és elhamarkodottnak látja Nietzsche eljárását, amellyel egy kalap alá
veszi Dilthey-t azokkal a pszichológiai ismeretelméletekkel, amelyek a tudat ténye¬
inek adottságát illető bizonyosságot összekeverik a megismerhetőségükkel. Ezt az
intellektualisták számlájára lehet írni, akiktől Dilthey maga már az - általunk is
idézett — Előszóban elhatárolódott. Misch szerint Nietzschének itt inkább az őt ma¬
gát Dilthey-hez fűző gondolati közösségre kellett volna rálelnie s azt bemutatnia.
A továbbiakban Misch alaposan utánajár annak, hogyan foglalja el az írások
elemzésében a történeti-hermeneutikai alaposság helyét a felületesen pszicho¬
logizáló attitűd, amely a szövegekben mondottak igazságára irányuló reflexió
helyébe a vélelmezett — elsősorban negatívnak tekintett — lelki motívumok elő¬
ásását állítja. Kamerbeek alapvető tézise az, hogy Dilthey tudományos életében
minden teljesítmény csakúgy, mint munkáinak minden elmaradt befejezése an¬
nak az alacsonyabbrendűségi érzésnek tudható be, amelyet részben Nietzsché¬
vel, részben pedig a több területen is kiemelkedő kortárs természettudóssal,
Helmholtz-cal szemben táplált. Misch egyrészt türelmesen, történeti reflexiók
sorával cáfolja a vélelmezett szövegszerű , leleteket", másrészt lezárásképpen
kimondja az egész polémia általános érvényű konklúzióját:
Ám még ha igaz is volna, hogy Dilthey-ben egy titkos, kielégítetlen szükséglet égett
az érvényesülésre, és Nietzsche fellépése vagy Helmholtz jelenléte gyakorolta rá azt
a nyomást, amelytől a magamagából előállított munka révén igyekezett megszaba¬
dulni —- még ha ebben volna is egy szemernyi igazság (amit senki sem fog hinni, aki
ismerte őt): ugyan miért is foglalkoztatnak bennünket ezek a magánjellegű dolgok?"
Ez olyan költői kérdés, amely Misch írásaiban eltérő kontextusokban vissza¬
visszatér, amint erre fel is fogjuk hívni a figyelmet.
„Aber auch selbst wenn es wahr wäre, daß in Dilthey insgeheim ein unbefriedigstes
Geltungsbedürfnis brannte und das Auftreten von Nietzsche oder die Gegenwart von Helm¬
holtz einen Druck auf ihn übte, von dem er sich durch das Werk, das er aus sich herausstellte,
zu befreien suchte -, selbst wenn hieran etwas Wahres wäre, was niemand, der ihn kannte,
glauben wird: was gehen diese privaten Dinge uns an?” Misch: Dilthey versus Nietzsche, 395.
« 48 e