Page 47 [47]
GEORG MISCH ÉLETÚTJA, MUNKÁSSÁGA
tulajdonosa J. Kamerbeek, akinek értelmezésében egyfelől Dilthey egyértelműen
Nietzsche riválisának tekintette magát, másfelől ez nem is volt titok a tanítvá¬
nyok körében sem, s épp ezért adódott az idézett mondat szinte magától a leg¬
alkalmasabb dicséretként. Misch azonban úgy véli, hogy ha egyáltalán van itt
helye lélektani értelmezésnek, akkor az csupán a tanítványokra vonatkoztatható,
akik egyszerűen pusztán csak a korban legnagyobbnak tartott gondolkodóhoz
próbálták mérni mesterüket.
Ugyanakkor Misch mindjárt az elején felidézi Max Scheler 1913-ban megje¬
lent Versuche einer Philosophie des Lebens lÉletfilozófiai kísérletek] című írását,
amelyben ugyan elsősorban Bergsonról van szó, ám előtte — ebben a sorrendben
— Nietzschéről és Dilthey-ről is szót ejt. Az előbbit elsősorban nyelvteremtő géniu¬
száért dicséri, az utóbbiról pedig árnyaltan és összefogottan leírja, milyen mélyen,
sutánélőn" érti meg - s így valóban megérti — a történeti korszakokat, miközben a
romantikára vagy a gyermeki világcsodálatra jellemző módon oly sok mindent fog
munkába, hogy művét képtelen befejezni. Misch egy további utalása José Ortegay
Gasset, aki egyenesen a 19. század második felének legjelentősebb gondolkodóját
tiszteli Dilthey-ben.""
A Dilthey-értékelések között ellentétes pólust képvisel Karl Jaspersé. Ő ugyan
egyfelől síkra száll az ész jogaiba való visszahelyezése mellett a filozófiában, mert
— Mischtől nem említve: Lukács György Az ész trónfosztása és Ernst Cassirer
The Myth of State [Az állam mítosza] című művéhez hasonlóan — az ,irraci¬
onalista", részben egzisztencialista filozófiát okolja az írásokat megelőző évek
esztelenségéért. Másfelől Dilthey-t a magával ragadónak mondott Nietzschével
összevetve úgy láttatja, mint aki a filozófiát az ész kiművelése helyett régebbi
korok bármilyen jellegű filozófiáinak megértésére kárhoztatja. Ezt az értékelést
Misch nem is kívánja kommentálni. Ehelyett rátér Kamerbeek írására, aki törté¬
neti-pszichológiai elemzés keretében kutatja a közös életfilozófiai kiindulópont
okán rokon gondolkodók egymásra gyakorolt hatásának lehetőségét. Előzetesen
fölidézi, hogy Dilthey akkor is pozitívan ítélte meg Nietzschét írásaiban, ami¬
kor a filozofáló köztudatban még általános volt az elítélése. Nietzschét Scho¬
penhauerrel együtt az életfilozófusok táborába sorolva Dilthey abban látta ez
irányzat általános jelentőségét, , történelmi küldetését", hogy a nagy horderejű
átalakulások időszakában gondolkodói alternatívákat mutatott fel, ahogyan azt
§5 Eredetileg megjelent: Die Weifen Blütter, 1. Jg., 1913/3, 203—233.
86 A sors sötét fintora, hogy mikor Misch 1952-ben arról beszél, hogy ,a filozófia ifjú képviselői
Németországban" nagy hangsúlyt helyeznek Ortega y Gasset e mondatára, akkor egyik saját
egykori göttingeni tanítványát, Bollnow-t is közéjük kellett értenie, aki ugyanakkor meglehetős
részt vállalt a nácizmus térnyerésében a német egyetemeken - amelyre korábban mint a Dilthey
jelentőségének elismerési folyamatát megtörő eseményre utalt.
s 46"