Seite 40 [40]
A DILTHEY-HAGYATÉKOT GONDOZÓ TANÍTVÁNY
Az ennek ellenpólusaként feltüntetett másik fajta metafizikát — amelyet úgy le¬
hetne értelmezni békéltető javaslata szerint, hogy mindketten elvetik — Kanttal
és Spinozával látja példázandónak:
Ez kizár minden Kantra támaszkodó Ding-an-sich-, metafizikát", csakúgy, mint min¬
den ontológiai metafizikát, amely tiszta fogalmak rendszeréből létezéstudományt
(Daseinswissenschaft) hoz elé á la Spinoza. — Vajon mindezeken au fond nem ugyanazt
kell-e értenünk? [...] És természetesen: egy metafizika lehetetlenségét — ti. abban a ha¬
mis, különösen ontológiai értelemben — csak egy ilyen , szellemtudományos elemzés"
mutathatja ki."7
Ezt a levelet Husserl meglepő módon, immár messze a Logos-írás polemikus
hangvételétől, az összeillés és összetartozás megvallásával zárja: , Amire mi [...]
törekszünk és amit mélyrehatóan kutatunk, az elemek fenomenológiai analízise
és a fenomenológiai elemzés nagyban, kéz a kézben jár a nagy kultúralakzatok
Ön által feltárt morfológiájával és típusaival."8
Nem szükséges a vitába belefáradt, élete végén járó Dilthey rezignáltságára
gondolni és erre hivatkozni ahhoz, hogy értelmezzük a husserli békejobb el¬
fogadását. Teljességgel a munkálkodásának szellemében rögzíti, hogy együtt
küzdenek tehát a — naturalista — ,természettudományoknak a filozófia fölötti
uralma ellen", valamint, pozitíve, ,a valós tudományok (reale Wissenschaften)
általános érvényű megalapozásáért", szembeszállva egyszersmind , a konstruktív
metafizikával, [...] aszámunkra adott valóság mögött lévő magábanvaló bármi¬
féle feltételezésével".""
Azért is kell komolyan veendő, valódi filozófiai meggyőződésként olvasnunk
ezt a szövegrészt, mert a voltaképp mindkettejükkel — bár természetesen nagyon
eltérő módon és intenzitással — tanítványi viszonyban levőnek tekinthető Misch
bizonyos értelemben alapműve, a Der Weg in die Philosophie. Eine philosophische
Fibel [Út a filozófiába. Filozófiai ábécéskönyv, 1926] első, a filozófia metafizikai
alapvonásával foglalkozó részét az obligát Goethe-idézetet követően éppenséggel
egy-egy Dilthey- és Husserl-idézettel indítja, jelezve, hogy maga is egyetértést
lát közöttük e tekintetben.
Ami pedig az ígért másik levelezésbeli forrást illeti, ott már változott a felállás:
1911-ben Dilthey élete végén járt, Husserl pedig ereje teljében volt, míg 1929—
1930-ban Husserl már nyugdíjas, maga is összeveti helyzetét a kézirathalmaival
§7 Uo., 308—309. A fordítást módosítottam.
68 To. (A fordítást módosítottam Walter Biemel (Vorwort): Der Briefwechsel Dilthey-Husserl,
Man and World, Vol. 1/3, 1968, 441 alapján.)
69 Uo., 309.
+ 39 +