Oldal 38 [38]
OCR
A DILTHEY-HAGYATÉKOT GONDOZÓ TANÍTVÁNY Viszonyuk azonban csaknem ellenségessé vált, amikor, mint említettük, Husserl A filozófia mint szigorú tudomány című 1911-es írásában" nemcsak a ,naturalista filozófia" címen összefoglalt törekvések ellen indított támadást, hanem az ellen is, amit a , historizmus és világnézeti filozófia" címszavakkal jellemzett. Husserl alapvetően a szigorú filozófiai tudomány eszményét állította itt előtérbe, amelyről úgy véli, egészen Kantig töretlenül uralta az újkori filozófiát. Ennek két ellenlábasát vélte felfedezni a korban, kétféleképp szállva szembe az őáltala valóban tudományosnak tekintett gondolkodással. A naturalizmust a tudományosság meghamisításában marasztalta el," a világnézeti filozófiát pedig nem tekintette ,a tudományosságra való radikális törekvések megszällottjänak”.® Husserlnek e megfogalmazásai annyiban ambivalenciát mutatnak, amennyiben aligha vitatható, hogy ha valaki nem megszállottja a szigorú tudományosságra irányuló radikális törekvéseknek, attól azért még képviselheti azt, amit Husserl nem naturalizáló valódi tudományosságnak tekint, miközben ha rokon a szkepticizmusba hajló naturalizmussal, akkor evidens módon nem teheti ezt meg. Röviden összefoglalva a levelekben lejátszódó pengeváltást: Dilthey az utóbbi megfogalmazást emeli ki és sérelmezi magára nézve, míg Husserl az első felmutatásával válaszol és igyekszik megbékíteni kollégáját (akitől, amúgy persze, Dilthey második levelének zárlata szerint támogatást remélt — és kapott — tervezett, ám meg nem valósult átkerüléséhez Tübingenbe). Dilthey 1911. június 29-én teszi szóvá udvarias, ám az álláspontja mellett igazának tudatában határozottan és méltósággal kiálló levelében, hogy , ha az általános nyelvhasználatnak megfelelően szkeptikus az, aki egészen általánosan tagadja a megismerés lehetőségét, akkor lehetetlen engem szkeptikusnak tartani vagy egyáltalán bármilyen kapcsolatba hozni a szkepticizmussal"."? Ráadásul úgy véli, nincs is vita közöttük abban, hogy létezik a tudás általános elmélete, amelynek 60 Magyarul in Edmund Husserl: Válogatott tanulmányai, ford. Baránszky Jób László, Budapest, Gondolat, 1972. Idézzük fel a naturalista, majd a historista rövid jellemzését, hogy világosabban lássuk, mi váltotta ki Dilthey megrökönyödését, amikor a saját nevével jellemzett filozófiát ezek körébe illesztve látta. , A naturalista [...] nem lát mást, csak természetet, mindenekelőtt fizikai természetet. [...] Minden létező pszichofizikai természetű, azaz szilárd törvényszerűségek által egyértelműen meghatározott. [...] Az extrém és következetes naturalizmus valamennyi formáját [...)] jellemzi egyrészt a tudat naturalizálása, valamennyi intencionális-immanens tudatadottságot beleértve, másrészt az ideák naturalizálása, s ezzel együtt valamennyi abszolút eszményé és normáé." Uo., 119. Uo., 117. , A historizmus az empirikus szellemi élet tényszférájában foglal helyet. És minthogy erről anélkül, hogy naturalizálná, azt állítja, hogy abszolút [...], olyan relativizmus jön létre, amelyik közeli rokonságban áll a naturalisztikus pszichologizmussal és ahhoz hasonlóan szkeptikus nehézségekbe bonyolódik." Uo., 164. 63 Dilthey: À történelmi világ felépítése, 303. A fordítást módosítottam. 61 62 + 37 +
