Page 34 [34]
OCR
TANÍTVÁNYKÉNT DILTHEY ÉLETÉBEN 1943—-1946 között könyvtárosként dolgozott a Chester megyei Halderdenben. 1946-ban visszatért ugyan Göttingenbe, ahol rehabilitálták, tagságát is megújították a Göttingeni Tudományos Akadémián (a Társaság jogutódjában), ám ezzel egyidőben, immár kora alapján emeritus státuszba helyezték. Ettől kezdve élete végéig az önéletírás-történet átdolgozásával foglalatoskodott. TANÍTVÁNYKÉNT DILTHEY ÉLETÉBEN Dilthey-t és Husserlt többféleképp is össze lehet vetni. Első szinten talán nem túlzás azt állítani, hogy mindketten oly mértékben merültek el a szerteágazó gondolataikat rögzítő kéziratokban, hogy készségesen elfogadták kiemelkedően tehetséges, de az önálló út mihamarabbi megtalálása helyett önmagukat inkább a mester iránti gondolati szümpatheiában meglelő tanítványok segítségét. Husserlnek ismeretes módon több ilyen asszisztense is volt az évtizedek során: Martin Heidegger, Edith Stein, Eugen Fink — hogy csak a legismertebbeket említsük. Dilthey számára a tanítványok közül talán Misch volt az egyetlen ebből a típusból, bár Hermann Nohl, Bernhard Groethuysen valamennyire szintén közel álltak hozzá. Hogy Misch állt végül a legközelebb hozzá, az bizonyára kölcsönviszonyban állt a szoros családi kapcsolatokkal is, de nyilvánvalóan nem magyarázható egyszerűen általuk. Ő maga is megfogalmazta ezt, de kortársaitól — Husserltől is — ismerünk dokumentumokat, amelyek azt tanúsítják, hogy Dilthey-t megjelent írásai alapján a szűk tanítványi körön kívül inkább csupán történésznek tekintették, semmint önálló koncepciót alkotó filozófusnak. Alapvetően Misch rekonstrukciói mutatták be Dilthey szisztematikus oldalát, amely a nagy terjedelmű kéziratos hagyatékban rejtezett, mivel a notórius második kötetek, amelyek épp a szisztémát tartalmazták volna, nem jelentek meg. Ezért valamilyen értelemben azt a szerepet játszhatta Misch Dilthey mellett, mint amelyet Husserl mellett végül Eugen Fink — persze abban az értelemben pozitívabban, hogy Mischnek valószínűleg nem volt olyan önálló filozófiája, amely vitatható módon került volna összefüggésbe Dilthey nevével, mint ahogyan azt a VI. Karteziánus elmélkedéssel kapcsolatban Husserl esetében föl szokás vetni. Jól mutatja ezt, hogy vélhetőleg abban az időben, amelyben Dilthey elméletileg eljutott az önéletírás jelentőségének hangsúlyozásához, Misch nem ebbe a gondolatmenetbe folyt bele, hanem a Dilthey által autorizált önéletírás-korpuszra (Augustinustól Goethéig) támaszkodva nagy volumenű történeti feldolgozásba fogott. Olyan projekt volt ez, amelyre jelentős részben mint a korabeli történettudomány normái szerint végigvitt történeti kutatásra kell tekintenünk, miközben az élethermeneutika dilthey-i filozófiai projektje egyszersmind filozófiai + 33 +
